d.e. Így lehet Jézus családjába bekerülni – Mt 12:46-50
„Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim!” (Mt 12:49)
A hitetlenség és elutasítás hosszú tárgyalása – amely a 10. fejezet missziós beszédében kezdődött, és folytatódik a 11-12. fejezetek eseményeiben – azzal a meghatározással zárul, hogy Jézus igazi családja azokból tevődik össze, akik cselekszik Isten akaratát. Máté elbeszélése nem kifejezetten Jézus rokonait bírálja; ők csupán ellentétként szolgálnak annak hangsúlyozására, hogy akik engedelmeskednek Istennek, azok jelentik Jézus igazi családját. A vér szerinti rokonságra sokat adó társadalomban megdöbbentő lehetett Jézus kijelentése arról, hogy Ő és a tanítványai egy lelki családot alkotnak. Ez a lelki család magasabb rendű, értékesebb, fontosabb, mint a vér szerinti, mert örökké tartó kapcsolatok valósulnak meg benne.
Nagy kiváltság, hogy a mindenható Isten családjának tagjai lehetünk az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak érdeme által. A csatlakozási lehetőség mindenki számára nyitott. Aki hit által befogadja Jézus Krisztust a szívébe, mint személyes Megváltóját, Üdvözítőjét az az Örökkévaló Istent Atyjának nevezheti (Jn 1:12, 2Kor 6:18).
Jézus családjába azok épülnek be, és maradnak meg benne, akik figyelnek a Lélek vezetésére és engedelmeskednek neki. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” (Róm8:14-15). Jézus családjába bekerülni, oda beépülni, és ott megmaradni nagy felelősséggel is jár. Jézus lelki családjában mindenkinek cselekednie kell az Atya akaratát. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21)
Napjainkban a vér szerinti családok sok testi és lelki kihívással szembesülnek; Jézus lelki családját pedig még több próba, kísértés es ördögi támadás éri. Bekerültél már Jézus lelki családjába? Tapasztalod-e a kiváltságokat? Teljesíted-e a reád háruló feladatokat? (Szekrényes Pál)
Imaáhítat: Adjunk hálát az Úrnak, hogy elerőtlenedett, beteg testvéreinkért hozzá fordulhatunk! – Jn 11:3-4
Bibliaóra: Jellemző-e ránk a félelem? – 4Móz 13:1-3, 25-14:24
Aranymondás: Péld 29:25
d.u. „Szívemben hordalak titeket” – Fil 1:1-11
Pál apostol és a filippi gyülekezet között nagyon szoros kapcsolat alakult ki az ottani munkálkodásának idején. Olyan közel állt ez a gyülekezet hozzá, mint a saját szíve. Ezért írhatta nekik határozottan, örömmel: „szívemben hordalak titeket”. Ez a levél a Krisztusban hívők közösségéről szól, akik békességben együtt kívánnak lenni a Krisztus testében. Pál, amíg a római börtönben van, leírja a szívében őrzött emlékeit.
1.) Pál örömmel emlékezik meg róluk imádságaiban. Együtt megtapasztalták Isten munkáját bennük és általuk. Pál a filippieknek írt levelében tizenkilencszer használja az öröm szót. Az öröm fontos, domináns téma a levelében. Az öröm akkor jön, amikor megtapasztaljuk Isten jelenlétét az életünkben. Amikor látjuk Istent munkálkodni bennünk és rajtunk keresztül. Csodálatos öröm az, amikor a mi közösségünk Jézus Krisztusban van.
2.) Pál bizalommal emlékezik a filippi gyülekezetre (6. v.). Térben és időben Isten munkája tovább folytatódik, amíg végül teljes győzelemre jut. Ha bizalommal hagyjuk Istent munkálkodni az életünkben, Ő ad növekedést, megerősödést a közösségünkben, hogy hasznosak legyünk számára.
3.) Pál szeretettel emlékszik a filippi gyülekezetre (7. v.). Az apostol természetesnek tartja a filippiek iránti vonzódását, a velük való törődését, hiszen szereti őket. Ha ez a magatartás hiányzik egy közösség tagjaiból, az nem jó. Lelkesítsen minket ez az üzenet arra, hogy bátorítsuk egymást, legyen szorosabb lelki kapcsolatunk egymással, felhasználva a legújabb technikai módszereket is: E-mail, Facebook, SMS, Skype.
4.) Pál imáiban emlékszik a filippi gyülekezetre (9. v.). Imádkozik azért, hogy tiszta és hibátlan életet éljenek, amíg Jézus visszajön; és Isten jelleme, az Ő igazsága valósuljon meg az életükben. Ez a jellem csak a Jézus Krisztussal való közösségben jön létre, csak ez hoz tisztességet és dicsőséget Isten szent nevére. A mindennapi élet küzdelmeiben, a szellemi harcok közepette, a kísértések és próbák idején nekünk is szükségünk van arra, hogy valaki imádkozzon érettünk, és mi is imádkozzunk másokért.
Számunkra mit jelent Jézust követni, Jézust együtt követni? Testvérem, te kiről szoktál megemlékezni? Rólad ki, és hogyan emlékezik meg? (Szekrényes Pál)
