d.e. A tényleges tisztátalanság – Mt 15:10-20
Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert. (Mt 15:20)
Tisztaságunk megőrzése nagyon fontos kell legyen számunkra, ha Isten gyermekei vagyunk. A lelkünk tisztasága nem attól függ, hogy mostunk-e kezet evés előtt, vagy attól, hogy mit eszünk, vagy mit iszunk. Természetesen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a testünk a Szentlélek temploma. Az Úr Jézus tanításából megtudhatjuk, honnan ered a tisztátalanság, és mi miatt válik tisztátalanná az ember élete. Először is nem azáltal leszünk tisztátalanok, hogy tisztátalan személyekkel és tárgyakkal érintkeztünk, ahogy ezt a farizeusok abban az időben gondolták. A tisztátalanság a szívünkből származik. Milyen a szívünk? Isten azt mondja: „az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz.”(1Móz 6:5) A szív tele lehet sokfelé bűnnel, amelyek alkalomadtán előjönnek és megnyilvánulnak az életünkben. Istennek azonban van hatalma megváltoztatni a szívunk állapotát, „új szívet adok nektek” –mondja Isten. „Ha pedig megvalljuk bűneinket hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:9). Az Úr Jézus vére által tiszta edény lehet az életünk, elkészítve Isten szolgálatára. (Fekete Csaba)
d.u. Elestem ugyan, de felkelek – Mik 7:7-11
A próféta nevének jelentése: „kicsoda olyan, mint az Úr?” Már a neve is bátorítás lehetett számára, Mikeás ugyanis olyan időben élt, amikor általánosan elterjedt a gonoszság. „Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember” – mondja a második versben, úgy, hogy az ítéletet kellett meghirdetnie a saját népe számára. Miközben a próféta látta a nép lelkiállapotát, a saját helyzetét is tisztán látta. Készségesen megvallja, hogy vétkezett és sötétségben van, nem látja a kiutat, de az Úrba veti reménységét, és tőle várja a szabadulást. A helyzetünk, amibe bűneink miatt kerültünk, nem csüggeszthetnek el felettébb minket, mert ha sötétségben vagyunk, az Úr a világosság benne bízóknak, és megmutatja a kiutat. Isten nemcsak büntet, hanem irgalmas és kegyelmes is, megbocsátja bűneinket, és felfedi előttünk igazságát. Tegyük magunkévá az ígéretet: „ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róm 3:26) Isten azonban nem hallgathatja meg azokat, akik tudatosan a bűnben élnek (Mik 3:4), de akik bűnbánó szívvel hozzá jönnek (Mik 7:18), és teszik azt, amit elvár tőlük, azok imáit meghallgatja (Mik 6:8). (Fekete Csaba)
