Április 12 - Kedd

d.e. Emberi vagy krisztusi megoldások – Mt 14:13-21

Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! (Mt 14:16)

A tanítványok látták, hogy testi táplálékra lenne szükségük az embereknek, de még csak gondolni sem mertek arra, hogy az éhes embereken esetleg ők segíthetnének. A legkézenfekvőbb megoldásnak azt látták, ha megválnak tőlük, mert ők majd gondoskodni fognak magukról. Az Úr Jézus azonban a tanítványokra terheli a probléma megoldását. 

Akárcsak a tanítványok, mi is kerülhetünk nagy méretű szükségbe, amit képtelenek vagyunk betölteni. Mit teszünk hasonló helyzetekben? Fülünkbe cseng a Jézus tanítása, amikor úgy tárja elénk a mennyei Atyánkat, mint aki a madarakról és a mező virágairól is gondot visel, és hogy mi ezeknél sokkal értékesebbek vagyunk?  Az Úrtól tanult imádság előtt találjuk Máténál a bátorító igét: „mert tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle” (Mt 6:8b). Ez egy olyan ígéret, ami megnyugvást, békességet ad a hívő ember számára és bizalommal lehetünk iránta, mert úgy a mi gondjainkat, mint a másokét is egyaránt meg tudja oldani! Az öt kenyér és két hal jó kezekbe került, és sokak számára áldás származott belőle! (Fekete Csaba)

 

d.u. Csak amit az Úr mond! – 1Kir 22:7-14 

Aháb, Izrael királya abban reménykedett, hogy ha a két országrész – Izráel és Júda – összefog, sikerrel fognak eljárni a harcban Arám királyával szemben. Ramót-Gileádot akarták visszaszerezni, amit jogtalanul vettek el tőlük. Jósáfát, Júda királya, másképp gondolkodott, mint Aháb: tudni akarta, mi az Úr akarata ebben a dologban. Amikor ugyanis összegyűjtötték a prófétákat, azok mind győzelmet prófétáltak, mivel a királynak akartak tetszeni. Nagyon nagy kihívás az Úr  követének lenni, mert sokszor olyan üzenetet kell továbbadni, amit az emberek nem szívesen akarnak hallani. A kérdés: Kinek akarunk inkább tetszeni? Istennek vagy embereknek? Előbb vagy utóbb megszégyenül az a követ, aki az Úr nevében szól, de nem ismeri őt személyesen, és olyan üzenetet ad tovább, ami nem tőle származik. Isten bizonyít szolgái mellett, ahogyan Mikájéhu mellett is bizonyított, mert minden úgy történt, ahogy azt a hűséges próféta előre megmondta: a harcban vereséget szenvedtek, és Aháb megátalkodott szívéért az életével fizetett. Ha azt mondjuk, amit Isten üzen általunk, életeket menthetünk meg, amennyiben azt a hallgatók hittel és engedelmes lelkülettel fogadják, ráadásul Isten is megdicsőül bennünk. (Fekete Csaba)