2025. március 31., hétfő

DÉLELŐTT | 
A szenvedés idejét lerövidítő Isten

Igehely: Mk 13:14-20 Kulcsige: Mk 13:20 „És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”

Isten megígérte, hogy velünk lesz a nehézségekben. Ugyanakkor azok időtartamát is Ő határozza meg. „Semmit ne félj attól, amit szenvedned kell… tíz napig fog tartani nyomorúságod…” (Jel 2:10).

A valódi keresztyének szenvedni fognak azok miatt az Isten előtt utálatos dolgok (személyek, tárgyak, ideológiák) miatt, amelyek helyet kapnak a gyülekezetekben, s amelyek pusztulását okozzák majd azoknak, akik szeretik, jónak látják és szó nélkül eltűrik ezeket. Azok számára pedig, akik mégsem lesznek hajlandóak azonosulni ezekkel, nem lesz más kiút, csak a menekülés. Nem véletlenül jegyzi meg Márk, hogy „aki olvassa, értse meg”!

A menekülés helyeként Jézus a hegyet említi. Ezt tanácsolták Isten angyalai Lótnak is. Feleségének vesztét pedig éppen azoknak a dolgoknak a szeretete okozta, amelyeket ott kellet hagynia sodomai házában (1Móz 19, Lk 17:32).

Olyan borzalmasan nyomorúságosak lesznek ezek a napok, amihez foghatót nem tapasztaltunk. Az övéire való tekintettel Urunk véget vet ezeknek a rettenetes napoknak. Ha ezt nem tenné, egyetlen halandó sem élné túl őket.

Fel vagy-e készülve erre? Hálás vagy-e azért, amit reád nézve tesz Urad?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Új élet a megtérőknek

Igehely: Ézs 45:15–25 Kulcsige: Ézs 45:22 „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más!”

A Biblia kétféle életről beszél. Régi és új életről. A régi a bűneset óta létezik és szedi áldozatát azok közül, akik Isten ellen lázadnak, akik inkább hisznek a régi kígyó hazugságának, ámításának, mint Istennek. De a mai igénk alapján szégyent vallanak és gyalázat éri mindazokat, akik olyan istentől várnak megtartást, aki képtelen erre. Hozzá való imádságuk akkor sem segít, ha annak vélt képét – fából vagy bármi másból készült legyen is az – állandóan magukkal hordják. Szomorú látni, hogy egyre többen vannak, akik sikerességüket kabaláktól, szentnek tartott tárgyaktól várják. Mindezek hiábavalók!

A megtérés az ember szemszögéből nézve minden esetben az Isten keresésével, a hozzá való közeledéssel kezdődik. Isten is keresi az embert. Ha létrejött a találkozás, szembesülünk az Ő igazságával. Csak ha elfogadjuk igazságát, akkor részesít az Ő szabadításában és megigazításában. Ez az esemény nem maradhat titokban.

Hálás vagyok, hogy ebben én is részesülhettem! Kívánom ezt minden kedves olvasó részére!

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.