2018. augusztus 8., szerda

DÉLELŐTT | 
Nem elég az Urat ismerni, cselekedni is kell akaratát!

Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:9 „Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi.”

Tegnap láttuk a hitetlenek változatosságát. Ahhoz hasonlóan Jézus követői között is láthatjuk a sokszínűséget. Vannak köztük olyanok, akik azt gondolják magukról, hogy csupán testi származásuk alapján részesei lehetnek a mennyországnak (12). Legtöbbjüknél a hit megmarad az átlagos szinten, de van abból kitűnő, még Jézus számára is meghökkentő hitvalló is köztük (10).

Amikor valaki foglalkozása, munkabeosztása, sőt a „katonás rend” megnyilvánulásai közepette éli mindennapjait, akkor valamit megértett Isten rendjéből. Ő a Parancsnok, akinek szavára minden úgy zajlik, és mindenki úgy ugrik, ahogy Ő megparancsolta. Mennyire világosan egyértelmű ez! És milyen kiváló lenne így élni! Keresztyén világunk is másképpen nézne ki és állna helyt, ha az isteni rendet ilyen magától értetődőnek vennénk - és tennénk!

Tudsz-e a századoshoz hasonló példás hívő embereket a közeledben?

Amikor Jézushoz mész, milyen alapon kérsz Tőle?

Hogyan válhatnak példává mások előtt a találkozásaid Jézussal?

Papp Dániel

DÉLUTÁN | 

Gyógyító remény

Igehely: Ezsd 10:1-4

Izráel népe megtapasztalta, hogy Isten szent és szava igaz. Már Mózes korában intette az Úr a választott népet szent életre. Az ítéletek beteljesedtek a nép fogságba vitele alkalmával. A nép azonban nemcsak Isten szent következetességével, de megtartó kegyelmével is szembesülhetett. Ígéretéhez híven Isten megtisztította a népet a fogságban, és a próféták által emlegetett maradék hazatérhetett. Ilyen tapasztalatok után szembesültek a vezetők a nép újabb engedetlenségével. Belátták a nép gyarló helyzetét, és az írástudó Ezsdráshoz mentek, Ezsdrás pedig az Úr elé ment. Sírva, lelkében összetörve imádkozott. Kérdések kavarogtak szívében (9:14), és reálisan látta áldatlan helyzetüket, akárcsak a nép egy része.

Sekanjá hozzájuk hasonlóan bánkódott, de nemcsak gyásszal, hanem reménységgel a szívében. Minden időkre érvényes példát adott általa elénk Isten. Elismerte a bűnt, felismerte az Istennel való megbékülés szükségességét, és kész volt cselekedni, megszólalni és másokat megtérésre hívni. Őszintén tekintett a múltra, helyesen cselekedett a jelenben, és reménységgel tekintett előre. Tegyünk így mi is, valahányszor eltávolodunk szent és kegyelmes Istenünktől!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?