2022. október 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Felhívás az egész világ népeihez

Igehely: Zsolt 96:1-13; Kulcsige: Zsolt 96:10 „Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.”

Az egész világhoz intézni felhívást igencsak nagy feladat, de Isten ezt nem egy emberre bízta. Ebben a zsoltárban az egek Alkotójáról, a világmindenség Teremtőjéről van szó, aki minden fölött áll, még a bálványistenek fölött is. Egyedül Ő méltó a dicséretre, dicsőségre, tisztességre és felmagasztalásra, amit csak azok tehetnek őszintén, akik tényleg megismerték Őt, az egyedül igaz Istent. A nagy misszióparancsban az a feladatunk, hogy bemutassuk Istent a világnak, úgy beszédünkben, mint életvitelünkben. A zsoltáríró cselekvésre sarkall minket: énekeljetek, beszéljétek, adjatok, hajoljatok, mondjátok… Ha ennek a felhívásnak minden hívő engedelmeskedik, akkor már nem is annyira nehéz.

Pál mondja az athénieknek. „Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.” Meglepődve tapasztalom, hogy napjainkban a technikai fejlődés mellett milyen lelki sötétségben élnek körülöttünk emberek!

Új életből új ének fakad. Kész vagy-e az Úr dicsőségét hirdetni? Ki az, aki a te bizonyságtételedre ismeri meg Isten szabadítását?

Király Ernő

DÉLUTÁN | 

Neveljétek az Úr tanítása szerint

Igehely: Ef 6:1-4; Kulcsige: Ef 6:4 „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

Gyorsan fejlődő világunkban nagyon sok információhoz hozzájutunk, ami sokszor összezavar minket. Ez nagyban megnehezíti a szülők számára a gyermeknevelést. Tudatában vagyok annak, hogy a Biblián alapuló gyermeknevelési módszerek, sajnos, még a hívő családokat is megosztják. A legjobbat szeretnénk gyermekeinknek. De a világ azt diktálja, hogy a szülők ne határozzanak meg semmit, hanem hagyják, hogy a gyermek megtalálja a saját útját. A Szentírás azonban mást mond: „A vessző és dorgálás bölcsességet ad; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját” (Péld 29:15).

Egy dolgot mindenképp tudatosítanunk kell gyermekeinkben. Minden tettnek van következménye. A mai igénkben a hangsúly az Úr tanításán van. Mikor mondtál utoljára igét gyermekeidnek? Ha nincs Isten szava, mitől gondolod, hogy eredményes lesz a nevelés? Éled-e az Igét? Saját tapasztalatom, hogy gyermekeim keveset jegyeztek meg abból, amit mondtam, viszont annál inkább azt tették, amit én is tettem.

Téged miben követnek gyermekeid? Légy példa először gyermekeidnek, azután a hívőknek, és megtapasztalod Isten áldását!

Király Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?