Olvasom az áprilisi Szeretet lapból, hogy ez évben immár sikerült befedni Szilágyballán a Cserepka János Oktatási Központ épületét és hamarosan a belső munkálatokra kerül sor. A tudósítás kapcsán a civil közéleti alkalmakon idézett mondás jön elém, mely szerint, „Aki fát ültet, iskolát és templomot épít, az a jövőnek dolgozik”.
Ézsaiás próféta kijelentését (Ézs 53:4) Máté evangélista szokása szerint az Úr Jézusra alkalmazza, amikor ezt írja: „az est beálltával vittek hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzte a tisztátalan lelkeket, és meggyógyított minden beteget”.
A hatodik parancsolat, „Ne ölj!” (2Móz 20:13), bizonyára vonatkozik a gyilkosságokra, a háborúkra, a halálbüntetésre, de az abortuszra is. Az abortusz kérdése – beleértve a vetélést és a csecsemőhalált, – felveti azt a fontos bibliai kérdést, hogy „hová jutnak a kisgyermekek?” Három lehetséges választ szoktak erre adni:
És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-e valami jó? Monda néki Filep: „Jer és lásd meg!” (Jn 1:47, Károli ford.)
„Végtelen, nagy szoba a világ, S hideg van benne, sokszor nagy hideg.” (Füle Lajos: A hamu tanítása)
„Továbbgondol…” – szeretem ezt a szót jegyzeteléskor vagy naplóírás közben. És szívesen használom alcímként, események rögzítése kapcsán, ha feltűnik több gondolati szál is, amelyeken aztán kívánatos lenne elindulni, tovább kutatni. Ilyképpen hoznám szóba röviden, további töprengés végett ezt a harminc évvel ezelőtti történetet.