Mi történik a csecsemőkkel haláluk után?
A hatodik parancsolat, „Ne ölj!” (2Móz 20:13), bizonyára vonatkozik a gyilkosságokra, a háborúkra, a halálbüntetésre, de az abortuszra is. Az abortusz kérdése – beleértve a vetélést és a csecsemőhalált, – felveti azt a fontos bibliai kérdést, hogy „hová jutnak a kisgyermekek?” Három lehetséges választ szoktak erre adni:
1. Minden csecsemő kiválasztott, így egyből mennybe jut, és ott várja Jézus visszajöttét és világmegváltó munkájának kiteljesedését.
2. Isten néhány gyermeket kiválasztott, akik a mennybe jutnak, a többiek pedig a pokolban maradnak örökre.
3. Minden csecsemő bűnben született, Ádámtól örökölt eredendő bűnük miatt, így mind kárhozatra jutnak, várva a végítéletet. De e harmadik lehetőséget általában nem vallja senki, amely kizárja az első kettőt. Marad tehát az első és második lehetőség.
Irenaeus (Kr.u. 130-202) „Az eretnekség ellen” című könyvében úgy érvel, hogy Krisztus gyermekké lett, hogy megszentelje a gyermekeket.
A korai egyházban viszont a megváltás kérdését egyre inkább a keresztséghez kötötték azt tanítva, hogy az egyház által megkeresztelt gyermekek beléphetnek a mennyek országába, a többi csecsemők ellenben mind pokolra kerülnek. A katolikus egyház megőrizte ezt a szoros kapcsolatot a keresztség és az üdvözülés között, de enyhítette a meg nem keresztelt gyermekek büntetését. De ez nyílván teljesen téves felfogás, mert a keresztség önmagában nem ment meg, csak Jézus. Egyébként maga a gyermekkeresztség is téves, hiszen a keresztséget csak a személyes hit megvallása alapján lehet kiszolgálni. A hitvallás nélküli keresztség nem is keresztség.
A felelősségre vonhatóság kora nem határozható meg pontosan, mert az erkölcsi és értelmi növekedés együtt jár a fizikai fejlődéssel. A gyermekek is felelősek, a maguk mértéke szerint. Pál apostol így írt Timóteusnak: „… gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2Tim 3:15).
Spurgeon (1834-1892) hitt a gyermekek egyetemes megváltásában. Jézus jellemével érvelt, mondván: „Elképzelhetetlennek tartom, hogy a szerető és gyengéd Jézus, aki székéből ítél majd meg minden nemzetet, ezeket a kicsinyeket balkéz felől tenné, és örökre megfosztaná magától.”
Az 1689-es Londoni Baptista Hitvallás is kijelenti: „A csecsemőkorban vagy fiatalon meghalt gyermekek újjászületnek, és az üdvösség kegyelmében részesülnek Krisztus és a Lélek által, aki akkor, ott, és olyan módon cselekszik, amint neki tetszik. Ugyanez áll minden kiválasztott személyre is, aki nem képes az Ige külső hívását a prédikálás által megérteni.” Dr. John Piper is kiáll a gyermekek univerzális üdvözülése mellett, Pál a Rómaiakhoz írt levele alapján (Róm 1:19-20): „Mivel nem gondolom, hogy a kis csecsemők befolyásolhatják természetüket, vagy következtetéseket vonhatnának le Isten kegyelmére, dicsőségére és igazságosságára vonatkozóan. Úgy tűnik tehát, nekik mégis van mentségük.”
Dr. Ronald Nash szerint „a csecsemők… gyermeki állapotuk miatt képtelenek rossz vagy jó cselekedetekre. Így tehát nem erkölcsösen vagy erkölcstelenül cselekvő személyek.”
R. A. Webb megjegyzi, hogy „a jövőbeli végső büntetés arányos lesz ahhoz, amit testben cselekedtünk. A korán elhunyt kisgyermekeket Isten előrelátása megóvta attól, hogy bármilyen felelősségteljes tettet elkövessenek testükben, következtetésképpen a csecsemők nem kárhoztathatók el ezen premisszák szerint, és a Szentírás sem ad alapot más büntetés létjogosultságának igazolására.”
Dr. Wayne Grudem különös reményt táplál a hívő emberek gyermekeiről, de nem zárja ki azt a tényt, hogy pogányok gyermekei is lehetnek a kiválasztottak között. Hivatkozási alapnak a 2Sám 12:23-at tekinti.
Egy csecsemő halálakor az embereknek nemcsak válaszokra van szükségük, hanem szeretetre, részvétre, imákra, megértő fülekre és elérhető barátokra is.
Hogy mi történik a csecsemőkkel haláluk után, hitkérdés. Hitünk a Szentírás kijelentésein alapszik:
1. Isten gyermekké lett édesanyja méhében. Ő létezett magzatként is, kisbabaként is.
2. A Zsolt 51:7 szerint mi bűnösök vagyunk születésünktől kezdve. A még meg nem született gyermek Isten képmását viseli, de egyben bűnös ember is, akinek megváltásra van szüksége.
3. A 139. zsoltár szerint Isten ismer, és velünk van fogantatásunktól kezdve. Minden csecsemőnek isteni előrelátással megtervezett emberi élete van.
4. Isten az anyaméhtől kezdve gondjába vesz (Zsolt 22:10-11, Ézs 49:1-6, Jer 1:4-5, Lk 1:15, Gal 1:15).
5. Jézus egyaránt szereti a megszületett és a még meg nem született gyermekeket, és kijelentette, hogy „ilyeneké az Istennek országa” (Lk 18:15-17). A gondolat, hogy meg nem született gyermekünk Jézus ölében vár, a legmegnyugtatóbb gondolat. Ha pedig élve született, Jézus szerint őrzőangyala van (Mt 18:10).
6. Esettanulmány lehet erre nézve Dávid gyermekének halála: Dávid bizakodó volt gyermeke sorsával kapcsolatban (2Sám 12:15-23). Ezt kell tennünk nekünk is!
Dr. Borzási István
Forrás: http://marshill.com/2013/10/21/what-happens-to-babies-when-they-die (Mark Driscoll)