Igehely: Zsolt 139:1-6, 13-18; Kulcsige: Zsolt 139:15 „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.”
Amikor a Szentháromság titkáról elmélkedünk – azon belül az embert formáló csodás Istenről –, és megemlékezünk a pedagógusokról, akik tanítani, és nevelni próbálják gyermekeinket, akkor segít megfogalmazni néhány igazságot a zsoltáros:
Igehely: 2Thessz 3:6-13; Kulcsige: 2Thessz 3:7 „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek.”
Pál apostol a mai szakaszban a tétlenség ellen szólal fel. Azokat célozza meg, akik az örök életre való várakozásban belefáradtak abba, hogy jót tegyenek. Fogyasztói keresztyénekké váltak, és úgy gondolják, hogy ők már tettek eleget, most másokon a sor.
Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:10 „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”
A második korinthusi levélben Pál a hangsúlyt áthelyezi a halandó élet korlátoltságáról az Istennel való örök élet gyönyörűségére.
Igehely: 1Kor 15:50-58; Kulcsige: 1Kor 15:53 „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.”
A korinthusi gyülekezet különféle téveszmék igézete alatt állt. Egyike ezeknek az volt, hogy Isten országa már a földön is megvalósítható, ha tudjuk az örök élet titkát.
Igehely: 1Kor 15:20-28; Kulcsige: 1Kor 15:25 „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.”
A korinthusiakhoz írt levél egyik fő témája Krisztus feltámadása, amit a korinthusi gyülekezetből némelyek nem tartottak fontosnak. A 15. rész Pál feltámadással kapcsolatos érvelésének a csúcspontja. Érvelését az első kéve (zsenge) ünnepének gazdag jelentésvilágára építi (3Móz 23).
Igehely: Róm 8:22-27; Kulcsige: Róm 8:26 „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”
A Biblia számos helyen mutatja be a Szentlelket, mint pártfogót és tanácsadót, aki úgy körülöttünk, mint bennünk azon munkálkodik, hogy életünket a keresztyén élet teljességére vezesse.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.