Igehely: 1Kor 12:21-27; Kulcsige: 1Kor 12:24a „A becseseknek azonban nincs erre szükségük.”
Ha tisztelem az Alkotót, akkor tisztelem az alkotását is. Alkotásai közül kiemelkedik az emberi test, amely szép harmóniában működik. Nincs meghasonlás, lázadás a különböző testrészek között. Így kell működnie az emberi közösségeknek is – különösen a gyülekezeteknek.
Igehely: Ézs 64:3-11; Kulcsige: Ézs 64:7 „Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.”
Ahogyan tegnap is megállapítottuk, a Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. A tegnapi elmélkedésben egy „megroggyant” alapon élő, és arra építkező népet láttunk. Életük zátonyra futott, mert nem volt alázat bennük. Isten ítélettel látogatta meg őket.
Igehely: Ézs 29:13-21; Kulcsige: Ézs 29:16 „Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”
A Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. Ézsaiás oly korban élt, amikor a választott nép nem akarta, és egy idő után már nem is tudta érteni Istenének üzeneteit. Közeledik Isten ítélete, és jön a prófétai feddés: Nem mondhatja a fazék a Fazekasnak, hogy nem ért a dolgához!
Igehely: Jób 10:1-12; Kulcsige: Jób 10:9 „Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?”
Az igék konkrét helyzetekben íródnak, konkrét problémákra. Most Jób beszél Istenhez, és arra kéri, hogy emlékezzen vissza a formálására. Fájdalmában felkiált: „mégis újra porrá tennél?” Jób nem érti a helyzetet. Nem érti, hogy miért kell szenvednie az igaznak.
Igehely: Jer 18:1-10; Kulcsige: Jer 18:6 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”
Ma továbbmegyünk Isten alkotói tevékenységének vizsgálatában, és így jutunk el Jeremiás prófétához. Nehéz politikai helyzetben kell Isten ítéletes üzenetét közvetítenie. Hogyan tegye? Hogyan fogják megérteni az emberek?
Igehely: 1Móz 2:4-7,18-25; Kulcsige: 1Móz 2:7a,22 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.”
Elmélkedjünk a mai napon arról, hogyan jött létre az ember, és mi az emberlényege?
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.