Igehely: Róm 5:6–11; Kulcsige: Róm 5:8 „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”
Két helyzetben vagyunk készek nagy áldozatra: valami értékes dolog megszerzéséért, vagy annak megőrzése miatt.
Szívesen járom a bolhapiacot értékes, érdekes dolgok után kutatva a sok kacat, lom között. Aztán ha találok valamit, módfelett örülök neki. Számomra kincset jelent az, ami másnak talán szemét… Lelki szemeim előtt már látom az őt megillető helyen, helyreállítva, megjavítva.
Japán ötvösművészekhez néha visznek egy-egy összetört porcelánt, amely így haszontalanná, értéktelenné vált a tulajdonosa számára. Az ügyes mesterember gondosan összerakosgatja az eltörött darabokat úgy, hogy megolvasztott aranyat vagy ezüstöt használ az összeragasztásukhoz. Lélegzetelállító műalkotás születik a keze nyomán: újra használható edény a gazdája számára, ugyanakkor igen értékes dísztárgy is lesz belőle.
Lehet, hogy úgy festesz, mint egy halom szilánkokra tört cserép. Az értéke nulla. Ám amikor Isten feléd fordul, szeme egyebet lát: Mit lehet kihozni belőled? Ezért volt kész elképesztő árat fizetni érted.
Ha kétségeink támadnának Isten előtti értékünket illetően, legyen megnyugtató számunkra az, hogy ha akkor odaengedte a legnagyobb kincsét a halálba értünk, amikor a bűn miatt szét voltunk roncsolódva, bizonyára, most még inkább kincsként tekint ránk. A Krisztusért.
Domokos Ernő
Testvéri összefogás
Igehely: Bír 1:3 „Akkor Júda ezt mondta testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele.”
Ahol van alázatos egyetértés, ott van összefogás is. Harcainkban elsősorban nagy szükségünk van az Úr Jézus segítségére, ugyanakkor szükségünk van a testvérek segítségére is ahhoz, hogy győzhessünk. Olyan szép Júda részéről az, hogy meghívja a testvérét, Simeont, a harcba. Ez sok mindent jelent számomra:
Júda ismeri magát, és nem tartja magát olyan erősnek, olyan jó hívőnek, hogy egymaga elmenjen a harcba. Júda ismeri Simeont is, tudja róla, hogy meghívhatja, és segítséget fog nyújtani. Júda ismeri az ellenséget is, nem becsüli alá, és tudja, hogy csak akkor lehet biztos a győzelemben, ha összefognak. A továbbiakban nagyon szép Júda részéről az is, hogy felajánlja segítségét, arra az esetre, amikor Simeonnak lesz szüksége rá. Ismerjük a történetet, le van írva, hogy együttes erővel győzelmet arattak ellenségeik felett.
„Az egy akarat, az egy indulat hatalmas művet visz véghez.” Az Úr megáldja azokat a testvéreket, akik összefognak a jóban (Neh 2:17–18).
Gál Bálint
Új hozzászólás