Igehely: Ézs 64:3-11; Kulcsige: Ézs 64:7 „Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.”
Ahogyan tegnap is megállapítottuk, a Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. A tegnapi elmélkedésben egy „megroggyant” alapon élő, és arra építkező népet láttunk. Életük zátonyra futott, mert nem volt alázat bennük. Isten ítélettel látogatta meg őket.
Igehely: Ézs 29:13-21; Kulcsige: Ézs 29:16 „Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”
A Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. Ézsaiás oly korban élt, amikor a választott nép nem akarta, és egy idő után már nem is tudta érteni Istenének üzeneteit. Közeledik Isten ítélete, és jön a prófétai feddés: Nem mondhatja a fazék a Fazekasnak, hogy nem ért a dolgához!
Igehely: Jób 10:1-12; Kulcsige: Jób 10:9 „Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?”
Az igék konkrét helyzetekben íródnak, konkrét problémákra. Most Jób beszél Istenhez, és arra kéri, hogy emlékezzen vissza a formálására. Fájdalmában felkiált: „mégis újra porrá tennél?” Jób nem érti a helyzetet. Nem érti, hogy miért kell szenvednie az igaznak.
Igehely: Jer 18:1-10; Kulcsige: Jer 18:6 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.”
Ma továbbmegyünk Isten alkotói tevékenységének vizsgálatában, és így jutunk el Jeremiás prófétához. Nehéz politikai helyzetben kell Isten ítéletes üzenetét közvetítenie. Hogyan tegye? Hogyan fogják megérteni az emberek?
Igehely: 1Móz 2:4-7,18-25; Kulcsige: 1Móz 2:7a,22 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.”
Elmélkedjünk a mai napon arról, hogyan jött létre az ember, és mi az emberlényege?
Igehely: Zsolt 139:1-6, 13-18; Kulcsige: Zsolt 139:15 „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.”
Amikor a Szentháromság titkáról elmélkedünk – azon belül az embert formáló csodás Istenről –, és megemlékezünk a pedagógusokról, akik tanítani, és nevelni próbálják gyermekeinket, akkor segít megfogalmazni néhány igazságot a zsoltáros:
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).