Igehely: Jn 6:5-11; Kulcsige: 6:9 „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?”
„Van itt egy gyermek.” Talán segítségre van szükség, vagy valami feladatot akarunk megosztani vele. De hát csak gyermek! Nagymamám jut eszembe, aki több évtizeden át élt özvegyen egy elég nagy portán. Voltak teendők, amiket ő már kora miatt nem tudott elvégezni. Többször kérte szüleimet: Engedjétek hozzám ezt a gyermeket! Kellene egy kis segítség. Örömmel mentem. Ő beérte unokája gyermeki erejével is, mert a felnőtteknek „fontosabb” tennivalóik voltak. Van, amikor a kicsi, a kevés több mint a sok. A lelkület, lelkesedés és az önzetlenség számít. Mindkettőt Isten tudja megáldani.
Vita tárgyát képezheti, hogy miről könnyebb lemondani: a sokról vagy a kevésről? Ha hittel tudod énekelni, egyben imádkozni: „Mindenem az Úrnak adom!” – akkor mindegy. Ha már gyermekkorodban megtanulod, és felnőttként is gyakorolod, hogy javaidat megoszd másokkal, akkor boldog lehetsz. Akkor meglátod Isten csodáját, Jézusod áldó kezét!
Ismersz hasonló történetet a környezetedben? Mernéd vállalni, hogy megoszd azt, amiből neked is kevés van? Mit tennél, ha áldozatkészséged matematikailag mégsem hozza meg a várt eredményt?
Bódis László
Idegen isteneket nem tisztelünk
Igehely: Dán 3:8-18
E világ istene minden időben elvárta, hogy neki hódoljon az emberiség, egészen az imádatig. Az egyiptomi fáraóktól kezdve, a Perzsa vagy Római Birodalomban, és folytatva a mindenkori diktátorokkal, uralkodókkal, mindig az egy igaz Isten fölé akartak kerekedni a világ hatalmasai. A nép mindig naiv és gyáva, ahogyan azt megfogalmazta sok író, költő és filozófus. Gyáván csúszik bele a bálványimádás és a hamis hódolat bűnébe. A népek az önkényuralom kiszolgáltatottai. Csak a szabad nép, a szabad ember tud helyesen látni, gondolkodni és cselekedni.
Ez a három zsidó ifjú olyan hittel rendelkezett, amely földi kiszolgáltatottságuk ellenére is le tudta győzni az őket körülvevő, gúzsba záró világukat. „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1Jn 5:4). A ma eszményszobraival, a sokszínű vallások ötvöseivel, vagy a jóléti társadalom „istenivé” emelt javaival szemben ki tudod-e mondani, hogy idegen isteneket nem tisztelünk! A forró helyzetekben is tudd kimondani: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk...” Őt imádd!
Bódis László
Új hozzászólás