Igehely: Dán 6:16-29; Kulcsige: Dán 6:23 „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.”
Dánielt bevádolják irigy társai a király előtt. A királyt kötötte a médek és perzsák törvényének a megváltoztathatatlansága, ezért Dánielt a kiéheztetett oroszlánok közé kellett vettetnie.
Igehely: Dán 6:2-15; Kulcsige: Dán 6:6 „Akkor azt mondták ezek az emberek: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit.”
Isten csodálatos gondoskodása, hogy kezünkben lehet az általa ihletett teljes Írás (2Tim 3:16-17). De rosszul is lehet használni Isten igéjét. Tipikus példa, amikor az alkohol használatára mentséget találnak a Timóteusnak szánt tanács alapján (1Tim 5:23).
Igehely: Dán 5:13-6:1; Kulcsige: Dán 5:22 „De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad.”
Bélsaccar tudja, hogy kicsoda Dániel! Mégis először a varázslókat, jövendőmondókat hívatta magához. Tudta, hogy Dániel meg tudja fejteni az írást és annak jelentését! De akkor miért nem hívatta őt először?
Igehely: Dán 5:1-12; Kulcsige: Dán 5:5 „Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt.”
Nebukadneccar halála után Bélsaccar lett a király, aki nem tisztelte Istent. Nagy lakomát rendezett. Előhozatta a jeruzsálemi templomból elrabolt, Istennek szentelt edényeket, hogy abból bort igyanak, és imádták a babiloni isteneket.
Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: Dán 4:32 „A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz?”
Nebukadneccar Istent semmibe vevő ember, mindent magának tulajdonít. Csakúgy, mint a ma embere. De ha valami nem sikerül, akkor Istent hibáztatja. Talán a hívő emberek is?
Igehely: Dán 4:16-24; Kulcsige: Dán 4:21 „Annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom!”
Amit az ember nem érthet önmagától, azt a Szentlélek kijelenti. Ezt tette az Úr Dániellel is. Ma az emberek kigúnyolják, mellőzik a Bibliát, mert nem hisznek. Van, aki azt gondolja, hogy ő rendben van Istennel, de életében nem történt meg sohasem az újjászületés (Jn 3:3).
Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!