Igehely: Mt 13:31-33; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”
Az Úr Jézus újabb két példázattal mutatja be a mennyek országát. Talán arra gondolunk, hogy a mustármag túl kicsi, jelentéktelen, és azért nem hasonlítható Isten országához. Az Úr Jézus mégis ehhez hasonlította. Vajon Jézus tévedett volna?
Igehely: Mt 13:24-30, 36-43; Kulcsige: Mt 13:30 „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!”
A tegnap megkezdett fejezet újabb példázattal folytatódik. Az Ige egyik tanítása, hogy Isten országa megjelent a világtörténelemben, Jézus Krisztus személye által. Már eljött, de még nem teljesedett ki. A kiteljesedés a jók és gonoszok, vagy a búza és a konkoly szétválasztása.
Igehely: Mt 13:10-23; Kulcsige: Mt 13:17 „Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.”
A tanítványok megkérdezik az Úr Jézust: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” Tanulmányozva e bibliai szakaszt, megérthetjük az Úr Jézus válaszát. Azért beszélt példázatokban, hogy:
Igehely: Mt 14:1-12; Kulcsige: Mt 14:6 „Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek.”
Sokszor nem értettem, miért hagyja Isten, hogy ilyen szörnyű tragédiák megtörténjenek, és a Bibliába belekerüljenek. Talán azért, hogy Isten bemutassa mindenkinek, mire képes a Sátán, aki emberölő volt kezdettől fogva.
Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:41 „Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.”
Márta és családja szeretettel fogadta házába Jézust. Emlékszünk, mit mond az Ige azokról, akik befogadják Jézust? „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek ...” (Jn 1:12) Nagy kiváltság a vendéglátás, mert ezáltal akár angyalokat is megvendégelhetünk.
Igehely: Lk 1:39-45; Kulcsige: Lk 1:45 „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
Minden ember szívében ott él a boldogság utáni vágy. Ha egy felmérést készítenénk arról, hogy ki szeretne boldog lenni, gondolom, a legtöbb ember lelkesen igennel válaszolna, bár az árát már kevesen fizetnék meg. A boldogság feltétele az engedelmesség Istennek.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.