Igehely: Jn 13:21-30; Kulcsige: Jn 13:27 „És akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!”
Jézus megjelenti a szomorú igazságot, hogy a tanítványai közül egy el fogja árulni Őt. Korábban is beszélt arról, hogy egy közülük ördög. Akkor nem nevezte meg az illetőt. Jézus szeretete, tapintata, türelme nem bírta jobb belátásra az árulót. Itt a tanítványok kérésére azonosította az árulót a falat átadásával (Jn 13:26). Vacsora közben a Sátán már a szívébe súgta Júdásnak, hogy árulja el Őt, és addig nem nyugodott meg, amíg kőkeményé nem tette a szívét. A falat után a Sátán ténylegesen bement Júdás szívébe (Jn 13:27). Először csak sugallat volt. Júdás azonban magáévá tette, tetszett neki és beleegyezett. Miután elhagyta a Világ Világosságát sötétség töltötte be a szívét. Miként a tolvaj számára segít a sötétség bűnös szándékai elrejtésére, akképpen a kemény, megsötétedett szív alkalmas út a Sátán számára. Milyen a te szíved: kemény vagy összetört? Mert ettől függ, hogy ki lakik benne. Isten azt mondja, hogy Ő magasságban és szentségben lakozik, de az alázatos és összetört szívűvel is (Ézs 57:15). Veled, benned lakozhatik-e Ő?
Vajda Miklós
Az ártatlanul szenvedők éneke
Igehely: ApCsel 16:23-34 Kulcsige: ApCsel 16:25 „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.”
Az bizonyos, hogy nem minden ének szolgálja Isten dicsőségét, de sok ének van, amely tetszik Istennek. A legszebb ének az ártatlanul szenvedők szívéből fakad. Ezt az éneket nem a szöveg mély mondanivalója vagy a dallam magával ragadó gyönyörűsége tette széppé, hanem Isten személyének dicsőítése a szenvedések közepette. Pál és Silás nem az ajándékokért dicsőíti Istent, hanem azért, aki Ő. Amikor ártatlanul szenvedtek Krisztusért, és véresre vert háttal és kalodába zárt lábakkal is énekkel magasztalták Istent, ez annyira tetszett Istennek, hogy elkezdte ütni az ütemet, és ennek következményeként nagy földrengés támadt.
Pál felismerte, hogy a Krisztusért való szenvedés kegyelem, és az volt az élete célja, hogy akár életében, akár halálában mindennel Istent dicsőítse. Csodálatra méltó, ahogy Isten két áldott szolgája éjféltájban a fájdalmak ellenére, felszaggatott háttal és sajgó végtagokkal imádkozott és énekkel magasztalta Istent. Minket is arra buzdít az ő példájuk, hogy amikor ártatlanul szenvedünk, ne lázadozzunk, hanem áldjuk Istent.
Vajda Miklós
