Igehely: Mt 4:12–25; Kulcsige: Mt 4:16 „A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.”
Bemerítő János bebörtönzése után előlépett a Szabadító, és János prédikációjához hasonlóan ő is megtérést hirdetett (17.v.). Nem a vallási központban, Jeruzsálemben kezdte el munkásságát, hanem a déliek által megvetett északon, a „pogányok Galileája” vidékén, ahol sok nép keveredett össze.
Igehely: Mt 4:1–11; Kulcsige: Mt 4:4 „Ő így válaszolt: Meg van írva: «Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.»”
Jézus számára egy magasztos lelki élmény (bemerítkezése) után egy próbatétel következett (megkísértése). A lelki emelkedőket általában többre tartjuk, mint a próbatételek idejét, pedig az utóbbiakban edződünk meg.
Igehely: Mt 3:13–17; Kulcsige: Mt 3:17 „És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
Két esetről olvasunk, amikor János vonakodott elvégezni a bemerítést: amikor a megtéretlen farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, illetve amikor maga Jézus jelent meg. Ahogy D.A.
Igehely: Mt 3:7–12; Kulcsige: Mt 3:10 „A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”
Bemerítő János megtérésre szólított fel, mert a mennyek országa (2.v.) és az isteni ítélet (10.v.) elközelített. A történetben észrevehetjük, hogy a vallási vezetők reakciója önámításról tanúskodott. Csapdájukba mi is belekerülhetünk, ha nem vigyázunk!
Igehely: Mt 3:1–6; Kulcsige: Mt 3:3 „ Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: «Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!»”
Bemerítő János küldetése annyira fontos volt, hogy mind a négy evangéliumi beszámoló említést tesz róla.
Igehely: Mt 2:16–23; Kulcsige: Mt 2:16 „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott.”
Ha emberi szemmel vizsgáljuk Jézus földi életét, elmondhatjuk, hogy az nem indult felettébb fényesen. Gondolhatnánk, hogy a születésének időzítése sem volt a legjobb, hiszen népszámlálás miatt utaznia kellett földi szüleinek.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.