2017. február 20., hétfő
– Mk 9:30-32
Jézus munkássága nemcsak hangzatos prédikációkban és látványos gyógyításokban nyilvánult meg: fontos volt számára a tizenkettő tanítványozása is.
– Mk 9:30-32
Jézus munkássága nemcsak hangzatos prédikációkban és látványos gyógyításokban nyilvánult meg: fontos volt számára a tizenkettő tanítványozása is.
– Mk 9:14-29
Ebben az igeszakaszban a tanítványok kudarcával szembesülünk, amint képtelenek meggyógyítani egy beteget, akit eléjük hoztak. Figyeljük meg, mi vezetett a kudarchoz a tanítványok esetében, és vonjuk le a tanulságokat a magunk számára is:
– Zsid 13:1-6
Az Ószövetségben a frigyláda nem csupán egy hétköznapi kelléktartó láda volt, hanem szent tárgy, ami Isten jelenlétét hordozta. Izráel népe kemény árat fizetett azért, hogy megtanulja becsülni és tisztelni az Istent.
– Ef 5:21-33
Amikor egy férfi és egy nő házasságra lép, nem tudnak mindent arról, hogyan kellene együtt élni. Általában azt a mintát követik, amit szüleiktől láttak. Generációról generációra továbbadják egymásnak a téves házastársi szerepmintákat. Vajon édesapád engedelmes volt Istennek mindenben?
– Mt 19:1-12; Textus: Mt 19:6
A házasság nem csupán egy férfi és egy nő együttélését, hanem eggyé válását jelenti. Ez az egység hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ami jellemzi a Krisztus és az Egyház kapcsolatát is.
– 1Kor 7:2-5
A paráznaság az ember egyik legnagyobb és legádázabb ellensége. Serdülőkortól kezdve egész életében végigkíséri az embert nemre, korra, fajra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.
Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”
A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.