2018. február 6., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus mellett lenni a legjobb

Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”

Sokan kifejezték már ezt a meggyőződésüket, akik Isten közelébe kerültek. Ez mindig különleges megtapasztalás. Aszáf is megvallotta ezt: De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet (Zsolt 73:23). A betániai Mária a jó részt választotta azzal, hogy Jézus mellett ült és hallgatta tanítását, mert neki ez volt a legjobb (Lk 10:38-42).

Családi, rokoni, baráti vagy éppen atyafiúi kapcsolatok nem akkor a legerősebbek, amikor csak egymáshoz ragaszkodunk, hanem akkor, ha mindegyikünk személyesen első helyre teszi Jézust és hozzá ragaszkodik. A családi és gyülekezeti élet nagy áldás, különösen akkor, ha mindenki Jézus közelségét keresi, és úgy vannak együtt, hogy Isten beszédének egyedüli tekintélye van közöttük. Tehát Jézus mellett lenni a legjobban úgy lehet, hogy hallgatjuk a tanítását és megcselekedjük azt!

Számodra kinek a közelsége a legértékesebb? Milyen kapcsolatban vagy a világgal?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Az Ige világosságánál járni

Megvilágosodott értelem és megvilágított út. A kettő együtt szükséges a biztos haladáshoz. Fel kell fogni, hogy az úton veszélyek vannak, melyek az utazó halálát kívánják. Mit tehetek azért, hogy mégis célba érjek? Szerezzek világosságot és tanácsot. Az Ige az egyetlen és biztos útmutató a mennybe vezető úton, hisz onnan szállt le.

Isten úgy látta jónak, hogy csak a következő lépést világítsa meg előttünk, mint a mécses. Úgysem lépünk egyszerre kettőt. Ha pedig nagy szakaszt belátnánk, nem figyelnénk a lábunk elé.

Használom-e ezt a kitűnő lehetőséget: az Ige világit, én pedig követem a világosságot? Állandóan?

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.