2017. június 4., vasárnap
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– Róm 9:1-29
Az egyén vagy egy nép kiválasztása Isten szuverén joga, szeretetének a megnyilvánulása. Pünkösdig ez a kiváltság csak a földi Izráelé, attól errefelé a pogányoké is.
– Péld 20:1-11
Az etika érzületet és jellemet jelent. A gyermekek jelleméről jót és rosszat is mondhatunk. Jézus mondja: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”(Mk 10:15).
– Ruth 4:13-22
Áldott az a közösség, ahová Isten gyermekáldást ad! Imádkozzunk, és tegyünk is ezért! Amelyik családba gyermek érkezik, ott természetszerűen majdnem minden megváltozik. A figyelem központjába az újszülött kerül. Szemet gyönyörködtető, szívet melengető a picinyke élet.
– Péld 13:1-25
Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták.
– 5Móz 6:1-25
A mindennapi tevékenységünk alig változik egyik napról a másikra. Rendszerint ugyanakkor ébredünk, és tesszük a megszokottakat: tisztálkodás, étkezés, csomagolás, indulás, utazás… Hasonló tevékenységek minden nap.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.