2018. június 13., szerda

DÉLELŐTT | 
Isten szeretetének bizonyossága: átformál bennünket

Igehely: 1Jn 3:1-3; Kulcsige: 1Jn 3:2 „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”

Az újjászületéssel Isten Lelke elvezet arra az igazságra is, hogy akik befogadták Krisztust, azok Isten gyermekeivé lettek. Nem béresek, hanem gyermekek. Ennek a felismerése felszabadított a Krisztus követésének kényszerű, kötelességszerű terhe alól. A vele való szeretetközösség valósága átértékelte a hozzá fűződő viszonyulásomat is. A jövőtől és a haláltól való félelem, a tévedések és bűnök elkövetéséből adódó félelem alól a mindennapokban van szabadulás, mivel Isten biztosítja gyermekeit szeretetéről.

Irántunk való szeretete átformáló jellegű is. A jó szülő formálja gyermekét. Isten jó Atya. Mindennapjaink Isten Lelkének minket átformáló munkájáról szólnak. Reménységet ad a jövő felől is, hogy fizikai testünk egy napon új formát fog ölteni, hozzá hasonlót, amellyel megláthatjuk Őt, és élhetünk örökké az Ő teljes valóságának jelenlétében.

Isten gyermekévé lettél? Isten Lelke formálja életedet? Kívánod, kéred, igényled ezt? Van-e reménységed afelől, hogy majd színről-színre meglátod Őt, a téged örökbefogadót? Akkor ma is vigyázni fogsz életed tisztaságára, mert méltatod Őt, aki téged fiává fogadott!

Győrfi Elek Tóbiás

DÉLUTÁN | 

Reményteljes hit az ígéretekben

Igehely: Róm 4:16-25

Annyiszor vontuk már kétségbe embertársaink ígéreteit, és annyiszor adtunk mi magunk is okot embertársainknak a csalódásra, hogy amikor Isten ígér nekünk megfoghatatlannak tűnő dolgokat, emberként kezeljük Őt. Pedig az Isten nem ember, hogy hazudna nekünk. Ha Benne sem tudunk megbízni, akkor kiben bízunk meg kerek e világon? A gyermektelen Ábrahám százévesen sem vonta kétségbe hitetlenül Isten gyermekáldásról szóló ígéretét. Isten ezt a hitét tulajdonította neki igazságul. Hányszor kételkedtél már az üdvösségedben, bűneid bocsánatában, az örök élet ígéretében, az új életed valóságában, mint valami délibábban? Itt az ideje, hogy higgy abban, aki halálra adatott bűneidért és feltámasztatott megigazulásodért! Aki nem hisz a Fiúban, immár elkárhozott! Aki hisz a Fiúban, üdvözül. Hit által, nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedhessen!

Ígért neked lehetetlen dolgokat az Isten? Melyek ezek? Milyen lehetetlen dolgok valósultak meg eddig életedben? Sorolj fel minél többet és dicsőítsd Őt! Mondd ki ma őszintén: Istenem, bízom Benned!

Győrfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.