Igehely: Jn 13:34–35 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Búcsúzunk vasútállomáson, repülőtéren, leginkább a szülői ház kapujában. Érzelmekkel telített idők ezek. Az Úr Jézus búcsúzik tanítványaitól. Indul a szenvedések útjára, de előtte még neveli választottait, a szolgálatra készíti őket.
A légkör bensőséges, szinte családias: „Gyermekeim” – így szólítja őket (33.v.) –, „szeressétek egymást!” – ezt az új parancsolatot adja. Ebben az egymás iránti szeretetre tevődik a hangsúly, a mintát pedig Ő maga adja. Jézus szeretete önzetlen, értünk tesz mindent. Végtelenül áldozatkész, életét áldozza fel. A bűnbocsánatból él, és hasonlóan arra is indít. Új, mert jelzi azt az új világot, amely ugyan a maga teljességében még nem, de lényegét tekintve már itt van.
Mit tapasztaltunk, kirepülve a szülői házból, mennyire volt másmilyen a világ rendje, mint az, amelyben felnőttünk?
Az új világ rendje Jézus tanítványai által valósul meg, e mai keretek között. Életrendünknek a szeretet a törvénye. És a tanítványság ismertetőjele – bizonyító ereje – a világ számára.
Szilágyi László
Az örök életben reménykedő hitvallás
Igehely: Zsolt 73:23–28 Kulcsige: Zsolt 73:26 „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”
Egyes bibliafordítások Istent Örökkévalónak nevezik. Mi nehezen tudjuk ezt felfogni, de hisszük, hogy az Örökkévaló lehelte belénk az élet leheletét, így van bennünk egy rész, ami az örökkévalósághoz tartozik.
Az örök élet elnyerésének feltétele van. Jézus mondja: „Az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen” (Jn 6:40). Péter a tanítványok nevében kijelenti, hogy „mi hisszük és tudjuk, hogy örök élet beszéde van nálad” (Jn 6:68–69).
Az apostolok hirdették ezt, így jutott el hozzánk is az evangélium. Befogadtuk Krisztust az életünkbe, és számunkra az örök élet már most valóság. A hívő ember nem fél vallást tenni erről a reménységéről, mivel már most élvezi Isten közelségét. Habár a világ kigúnyol bennünket hitünkért, mi bátran vallhatjuk János apostollal: „mi tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az Igaz Isten és az örök élet.”
El tudod-e már mondani ezt a hitvallást?
Szilágyi László
