– Zsolt 89 Kulcsige: Zsolt 89:2
Az ezráhi Étán dicsőítésében emlékezteti Istent az általa véghezvitt nagy tettekre. Megemlékezik az Egyiptomból történő kijövetel csodáira, a Nátán próféta által adott kijelentésre Dávid trónja és Dávid utódai felől. Idézi a próféciát a Felkent felől: Jézus Krisztus a Dávid gyökere és ága.
– Jer 9:9-15 Kulcsige: Jer 9:9
A mi Istenünk nem bálvány, hogy ide vagy oda helyezhetnénk. Ő adta igéjét, törvényeket írt a szívünk hústáblájára, hogy azok szerint járjunk. Vagyis, ő helyez minket akarata szerinti állapotba. Ez az állapot semmiképpen sem a kevélység, büszkeség állapota, inkább a szelídség és alázat állapota.
– Zsolt 47 Kulcsige: Zsolt 47: 7, 8.
Énekelni az Úrnak – ez a keresztyén ember tiszteletének kifejezése Isten felé. Ebben a zsoltárban minket, nemzeteket, szólít fel Isten a dicséretre. Ha jó énekhangod van, testvér, énekelj Istennek!
– 2Móz 15:1-18 Kulcsige: 2Móz 15:1
Az Úr megváltott népe nem tehetett egyebet, mint hálát adni a szabadulásért. A legelső lépéstől, attól kezdve, hogy elindultak a Veres-tenger egyiptomi oldaláról, egészen, amíg megérkeztek a Sínai-félsziget felőli oldalra, Isten szabadításának sorozatát tapasztalták meg.
– János 6:27-35 Kulcsige: János 6:33
A mindennapi táplálékért nem felejtünk el megdolgozni, mert az üres gyomor korog az éhségtől. Csak gyermekkorban várjuk el, hogy előteremtődjék számunkra az eledel.
– Ézs 30:18-26 Kulcsige: Ézs 30:23
Isten határozottan ellenzi, hogy népe Egyiptomra támaszkodjon. Egyiptom, vagyis a világ, mindig a szolgaság szimbóluma marad. Isten azonban él, és Teremtő Úr! Ezen a földön mindent úgy teremtett, hogy az élet előrehaladását szolgálja. Ő adja számunkra a mindennapi kenyeret.
Igehely: Róm 10:1–13; Kulcsige: Róm 10:4 „Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”
Milyen sok félreértésre adott már okot, ha valaki egy-egy Bibliából kiragadott részt próbált a hit zászlajára tűzni, és mindenek feletti igazságként hirdetni! Mózes azt mondta: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok” (5Móz 18:15)! Ezzel tulajdonképpen kijelölte a történelemben azt a pontot is – Krisztus megérkezése – ameddig ez a törvény hatályban van, és amitől kezdve valami új veszi kezdetét.