2017. augusztus 21., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten vezetésének eszköze

Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:17 „Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.”

Isten vezetésének eszköze nappal a felhő volt, éjjel a tűzoszlop. Így mindig és mindenki számára látható volt, hogy mit akar az Úr. Akár fényes nappal, akár éjjel, a sötétben, nyilvánvaló volt, mikor kell indulni. Csak akkor, ha a felhő megmozdult. Amíg a felhő nyugodott, Izráel fiai nem mehettek tovább, bármennyire is kívánkoztak volna. Amikor a felhő megmozdult, akkor viszont azonnal kellett indulni, bármennyire is jól esett volna a pihenés. Az Úr vezetésének eszköze tehát meghatározta a táborozási helyet, az indulás idejét és a haladás irányát is. Az Úr ma is nyilvánvalóvá teszi akaratát az övéi számára a Szentírás és a Szentlélek által. Érted-e amit olvasol? Hallod az Úr szavát, látod akaratát? Ha igen, akkor engedelmeskedsz neki? 1. Akit az Úr vezet, az ott táborozik (lakik, tartózkodik), ahol az Úr akarja, ahol ő is megtapasztalható. 2. Aki az Úr vezetésére figyel, az mindent a rendelt időben visz végbe. Nem fog elsietni semmit, és nem fog lekésni semmi jóról. 3. Akit az Úr vezet, az nem fog tévelyegni. Nem bizonytalankodik. Mindig világos lesz előtte a következő lépés, biztos irányba halad, és mindig meg van győződve arról, hogy csak egyedül az az irány jó, amerre az Úr vezeti, nincs más alternatíva a számára. Vezessen minket az Úr a mai napon is! Ámen!

Veress Efraim

DÉLUTÁN | 

Keressétek, amíg megtalálható!

Igehely: Ézs 55:6-11; Kulcsigék: Ézs 55:6-8 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.”

Ézsaiás emberi szavai által Isten hívta elfordult népét, és hívja elfajult teremtményeit, hogy Őt keressék. Isten előtt ismert az, amiről az ember gyakran megfeledkezik, hogy csakis a Vele való kapcsolatban lehet az embernek érdemleges életet élni (Jn 10:10). A prófétai üzenet egyrészt figyelmeztető jellegű: addig kell keresni, amíg megtalálható, addig hívni, amíg közel van; másrészt a szeretetteljes bátorításnak ad hangot: az Úr megtalálható, Ő közel van. Mit kell tennie az embernek, hogy a megtalálható Isten megtalálttá, a közel való, jelen való Istenné legyen? Mindenekelőtt segítségül kell hívnia Őt (Róm 10:13). Aki segítséget kér, az beismeri elesett voltát, és bizalommal fordul pártfogójához. A segítségkérés után szükséges engedni, engedelmeskedni a Segítőnek. Isten azt kérte azoktól, akikért lehajolt, hogy forduljanak el a bűntől, és forduljanak oda Hozzá. Ő nemcsak elfordulásra, hanem odafordulásra is hív. Bárcsak tudnánk hívni Őt, amíg tehetjük! Bárcsak tudnánk engedni Neki, hogy a mi útjainkról az Ő útjaira vezéreljen!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.