Igehely: Mt 12:33–37; Kulcsige: Mt 12:36 „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”
Ahol egy fában egészséges élet van, ott a fa gyümölcsözik a saját neme szerint. Hasonló módon, ha Isten újjáteremtette természetünket, a gyümölcs is jó lesz. De ha a gyümölcs rossz, ez azért van, mert a fa az, ami mindig is volt – rossz fa.
Igehely: Mt 12:22–32; Kulcsige: Mt 12:25 „Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.”
Egy embert hoztak Jézushoz, aki vak, néma és az ördögtől megszállott volt. Jézus könyörült rajta, meggyógyította őt. Ezen az egész sokaság csodálkozott és feltették a kérdést: „Csak nem ez a Dávid fia?”
Igehely: Mt 12:15–21; Kulcsige: Mt 12:18 „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.”
Jézus a küldetése által a próféciákat teljesítette be. Bárhova ment, összegyűlt a tömeg, „ő pedig meggyógyította mindnyájukat.” Azonban megparancsolta nekik, hogy ,,ne fedjék fel, kicsoda ő.” Ezt nem félelemből tette, hanem azért, hogy: „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált.”
– Mt 12:9–14; Kulcsige: Mt 12:12 „Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.”
A tekintély a közösségi élet lényeges összetevője. Azonban a mai világban szomorúan tapasztaljuk a tekintély lealacsonyítását. Látható egyes családokban, hogy a szülőknek nincs tekintélyük gyermekeik előtt. A tanároknak sincs már olyan tekintélyük a diákok előtt, mint régebben.
Igehely: Mt 12:1–8; Kulcsige: Mt 12:6 „De mondom nektek, nagyobb van itt a templomnál!”
Jézus nagyobb a templomnál, ő a szombatnak is Ura. A Mester megvédte tanítványait, akiket támadás ért, mert szombaton kalászokat szakítottak le, és azt ették. Fontos tudnunk, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nem sértették meg a szombatot.
Igehely: Mt 11:25–30; Kulcsige: Mt 11:25 „Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.”
Isten tökéletes bölcsessége az egyszerű, lenézett emberek kiválasztásában is megfigyelhető a történelem folyamán. Dávid jelentéktelen volt testvérei között.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.