Igehely: 2Krón 33:21-34,7; Kulcsige: 2Krón 34:3a „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét.”
A tizenéves kort a dac és lázadás korának tartják. Milyen jó, ha valaki a romboló szokások ellen dacol! Milyen jó lenne, ha a fiatalokban lobogó dacos hajlamokat jó irányba tudnánk terelni! Jósiás tizenöt éves volt, amikor kezdte keresni Istent.
Igehely: 2Krón 31:1-21; Kulcsige: 2Krón 31:4 „A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez.”
Hát az Úr nem gondoskodott az ő szolgáiról? Hát Ezékiásnak kellett gondja legyen erre is? Isten gondoskodott róluk, csakhogy ő ezt éppen a királyon és a népen keresztül akarta végezni. Miben állt ez a gondoskodás? Először is tervezésben. Ezékiás beosztotta őket a különböző szolgálatokra. (2.
Igehely: 2Krón 30:17-27; Kulcsige: 2Krón 30:20 „Az Úr pedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet.”
Szinte minden szabálynál vannak kivételek. Mindig is voltak és lesznek olyan emberek, akik nem illenek bele a szabályok alkotta képbe. Mit teszünk ilyenkor? Farizeusi, kemény arccal ítélkezünk, vagy pedig igyekszünk egyengetni a gyengék akadozó ösvényét?
Igehely: 2Krón 29:20-30,12; Kulcsige: 2Krón 30:5 „Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva.”
Több évvel ezelőtt evangelizációt szerveztünk egyik gyülekezetben. Szórólapokat nyomtattunk, hogy tudjanak róla az emberek. Megkérdeztem az egyik szomszédot, hogy eljön-e, mire azt válaszolta, hogy ő nem kapott meghívót.
Igehely: 2Krón 29:1-19; Kulcsige: 2Krón 29:10 „Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úrral, és akkor izzó haragja elfordul majd rólunk.”
„Nincs még egy olyan problémás gyülekezet, mint a miénk!” – gondolják és mondják sokan. Pedig minden gyülekezet problémás, csak nem ugyanazokkal a gondokkal küszködik. A keresztyén közösségek mindig is nehézségek között formálódtak.
Igehely: 2Krón 20:1-34; Kulcsige 2Krón 20:18 „Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat.”
Ez a történet egyszerűen magával ragadó. Először a király belső félelmeiről hallunk, amit imában Isten elé tár. A válaszul érkező isteni felelet után, amit Jahaziél próféta tolmácsol, Jósáfát megtudja, hogy mit kell neki és nemzetének tennie: Higgyetek Istenben, és megmaradtok!
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.