Igehely: Róm 12:1-8; Kulcsige: Róm 12:6a „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak.”
Az Egyház megreformálásának 500. évfordulóját ünnepeljük az idén. Létszükséglet volt a reformáció 1517-ben, és az ma is! Egykor a reformáció nyitotta lehetőségeket és vívmányait különbözőképpen hasznosították a különféle érdekeket követő egyének és csoportok.
Igehely: Jel 1:9-20; Kulcsige: Jel 1:11„Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.”
Egy látomás nemcsak képsorokat tartalmazhat, hanem hangüzenetet is. Ez a helyzet a Jelenések könyvének látomásaival is. Az írnok és beszámoló János apostol volt, a szerző pedig a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztus.
Igehely: 1Pt 1:1-5; Kulcsige: 1Pt 1:1 „Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva.”
Úgy látszik, hogy a szétszóródás nem új jelenség a Nap alatt. Mindenképpen ott sejlik benne Isten többszörös nemtetszése, sőt fegyelmezése is. A szétszóródást súlyosbítja a próbák és kísértések özöne.
Igehely: Gal 6:11-18; Kulcsige: Gal 6:11 „Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!”
Pál apostolnak 13 levelét tartalmazza az Újszövetség. Több esetben írnokot vett igénybe megírásukhoz. Minden esetben a Szentlélek ihlette, vezette a pogányok nagy apostolát az üzenetek megfogalmazásakor is.
Igehely: ApCsel 15:22-35; Kulcsige: ApCsel 15:31 „Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak.”
Voltak, vannak egyesek, akik a frissen és igazán megtértek lelkét feldúlják, megzavarják anélkül, hogy Isten, vagy bölcs elöljárók küldték, illetve felhatalmazták volna őket erre. Ezt nem szabad vezetőségi válasz nélkül hagyni. Ilyen körülmények közt született az örömokozó apostoli körlevél.
Igehely: Jer 36:1-26; Kulcsige: Jer 36:18 „Bárúk így felelt nekik: Diktálva mondja nekem mindezeket, én pedig leírom a tekercsre tintával.”
Jeremiás próféta kapta a parancsot, hogy írja le mindazt a kijelentést, amit az Úr adott neki Izráelről, Júdáról és a többi népről elejétől végig. Jeremiás pedig hívta Bárúkot, hogy írnoka és képviselője legyen.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.