Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:7 „Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!”
Virágvasárnap ünnepe, Jézus dicsőséges, királyi bevonulása Jeruzsálembe mindig megérinti a gyülekezetet, a kicsiktől kezdve a nagyokig. Gyermekként én is odaképzeltem magam a hozsannázó seregbe, szívesen dobtam volna pálmaágat, virágot Jézus lába elé.
Igehely: Mt 15:21–28; Kulcsige: Mt 15:28 „Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.”
Az Atya akaratát megismerve az Úr Jézus Tírusz és Szidón vidékére ment, hogy találkozzon a kánaáni asszonnyal. Az asszony ismerte az Urat, mint Dávid Fiát, aki az Isten akarata szerint megígért Messiás. Az Úrhoz kiáltott, hogy a gonosz lélektől szabadítsa meg gyermekét. De az Úr nem felelt neki.
Igehely: Mt 15:10–20; Kulcsige: Mt 15:11 „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.”
Az Úr Jézus Krisztus magához hívta a sokaságot. Tanítani akarta őket az Isten szerinti tisztaságról, istenfélő életről. Egy példázatot mondott arról, hogy milyen az Isten szerinti tisztaság. A tanítványok megkérdezték: Tudja-e, hogy abban a farizeusok megbotránkoztak?
Igehely: Mt 15:1–9; Kulcsige: Mt 15:6 „Annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.”
A túlsó parton kikötött a hajó, és az emberek felismerték az Úr Jézust. Betegek sokaságát vitték hozzá. Akik csak a ruhája szegélyét is érintették, meggyógyultak. Hatalmasan kiáradt az Úr által az Isten ereje, és megdicsőült a neve.
Igehely: Mt 14:22–36; Kulcsige: Mt 14:29 „Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé.”
Az új fordításban egyedül ezen a helyen olvassuk azt, hogy az Úr Jézus Krisztus sürgette a tanítványait. Amikor az Úr így cselekedett, annak jó oka volt.
Igehely: Mt 14:13–21; Kulcsige: Mt 14:20 „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”
Bemerítő János tanítványai elvitték az Úr Jézushoz a János halálhírét. Amikor Úr ezt meghallotta, hajóba ült, és elment egy lakatlan helyre egyedül. Elgondolkodtató az Úr reakciója, amikor eljut hozzá a szomorú hír. Elvonul, hogy egyedül lehessen. Hajóba ül, egy lakatlan helyre megy.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.