Igehely: Zsolt 67; Kulcsige: Zsolt 67:3 „Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!”
Pál leveleinek első bekezdéseiben ilyen mondatokat olvasunk: áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja. Az Újszövetségben ez a megnevezés adja vissza legpontosabban Isten identitását.
Igehely: Lk 20:41-47; Kulcsige: Lk 20:41 „Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia?”
Gyermekkori emlékeim között örzöm azt is, amikor nagyszüleim falujában sokszor úgy érdeklődtek kilétem felől, hogy megkérdezték kinek vagyok a fia, illetve unokája? Én pedig teljes bizalommal hivatkoztam felmenőimre. A Messiás személyét is azonosítani kellett.
Igehely: Lk 20:27-40; Kulcsige: Lk 20:36 „Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”
A szadduceusok, akik nem hitték, hogy lesz igazak és gonoszok feltámadása szintén támadták Jézust. A sógorházasság törvénye (5Móz 25: 5-6) alapján kitalálnak egy végletekbe felfújt esetet, amit aztán Jézus elé tárnak, hogy bogozza ki. Vajon mi volt ezzel a céljuk?
Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: Lk 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”
Folytatódik a sarokba szorító hadjárat Jézus ellen. Most semleges embereket bérelnek fel, akik jó szándékot színlelve keresik Jézus kegyeit: „Mester, mi tudjuk, hogy helyesen szólsz... és tanítod az Isten útját”. Jézus nem szédül el a dicsérettől, mert átlát színészkedésükön.
Igehely: Lk 20:9-19; Kulcsige: Lk 20:14 „De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!”
Érdemes elgondolkodni előbb a nép (16), majd pedig a háttérben hallgatózó főpapok és írástudók reakcióján (19). A szőlő ura végleges döntést hoz: elveszti a gonosz munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.
Igehely: Lk 20,: 1-8 Kulcsige: 20:3
Ha a macska sarokba szorítja az egeret szinte biztos, hogy nyert ügye van. A boxolók is használják ezt a taktikát. Ha sikerül az ellenfelet sarokba szorítani, azzal leszűkül annak mozgástere, és egyre kevesebb esélye lesz az ütések kivédésére.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.