Igehely: Lk 12:13-21; Kulcsige: Lk 12:20 „Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?”
Egyszer valaki a sokaságból a következő kéréssel fordult a jó Mesterhez: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Jézus vehette volna bizalomból fakadó megtiszteltetésnek a kérést. Mivel jól ismerte küldetését, ezt kérdezte: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek? Válaszából kiérthető, hogy Isten nem bíróvá vagy osztóvá tette őt, hanem Szabadítóvá. Ebből a kérésből kiindulva, Jézus mindenkit óv a kapzsiságtól, a telhetetlenségtől.
A fő kérdés az, hogy mi vagy ki is az élet számunkra, és milyen az igazi bővölködés? Urunk kijelentette önmagáról, hogy ő az „Élet”, jöveteléről pedig a következőket mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10:10b). Az igazi élet benne, a bővölködés pedig általa lehetséges. A Biblia a bálványimádást bűnnek tartja. Nemcsak faragott képek imádása lehet bálványimádás. Az anyagi javak túlzott hajszolása, az abban való bizakodás az Istenben való bizalom helyett, szintén bálványimádás. Erre hívja fel a figyelmünket Jézus a gazdag emberről szóló példázatában. A gazda megállapította, hogy csűreiben nincs elég hely a termény tárolására, ezért elhatározta, hogy a régi csűröket lebontja és nagyobbakat készít, amelyekbe befér a sok gabona. Terve megvalósulása után, pihenésre, evés-ivásra és vigadozásra szólítja fel lelkét, hisz évekre való gabonakészlete van. Lehetne ügyes, jó gazdának is nevezni ezt az embert. Hiszen alkalmas időben tervez és cselekszik. Isten azonban másképp gondolja.
Ez az ember vétkezett Isten ellen, mert hálátlan volt iránta. Önzése miatt vétkezett felebarátai ellen, hiszen javaiból osztogathatott volna másoknak is. Saját lelkével is rosszul bánt, mert azt csupán anyagiakkal akarta boldoggá tenni, holott a lélek nem az anyagiakban találja az igazi boldogságot és örömöt. A halálra pedig egyáltalán nem gondolt. Szegény gazdag. Nem tudta az igét, amit mi viszont már tudunk: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?” (Lk 9:25).
Mindenható égi Atyánk azt várja tőlünk, hogy ne bálványokat gyűjtsünk a kegyelmi időben, amit Tőle kapunk, hanem éljünk értelmes módon, törődve lelkünk üdvösségével, és azokkal az igazi értékekkel, amelyek lelkünket boldoggá és gazdaggá tehetik.
Gergely Pál
Könyörögjünk a lélekmentő intés képességéért! – Mt 18:14-17
A szeretetben élők gyülekezete – Ef 5:21-33 (Aranymondás: Ef 5:21)
A látszat és a valóság
Igehely: Jer 12:1-13
Jeremiás, Isten szolgája egy igen nehéz időszakban képviselte Isten Igéjét a hamis prófétákkal és a nép vezetőivel szemben. Igen megkeseredett és elfáradt népe erkölcsi romlásán, képmutató, üres vallásosságán. Ezt tetőzte a próféták, papok „hazug beszéde”, akik félrevezették a népet, és akik elutasították, kigúnyolták, fenyegették a prófétát. A gonoszok szerencséje, boldogulása, népe és rokonai képmutató viselkedése emésztő kérdéseket hozott elő megkeseredett szívéből. Ebből a megkísértett helyzetből fordul Megbízójához. Mély alázattal és tisztelettel kérdez az igazságszolgáltatásról, a miértekről. Bensőséges kapcsolatban van Urával. Ezt bizonyítja az az alázat és bizalom, ahogyan megszólítja Urát (1v.), és ahogyan kiönti szíve keserűségét Gazdája előtt. Válaszol Isten kérdéseire (5-6.v.). Ez az éltető kapcsolat lényege. Téged mi emészt, mi keserít látva saját életedet, családodat, gyülekezetedet? Mit teszel értük? Ha a szívedben hordod, felnőhet a keserűség gyökere, amely nemcsak téged, de másokat is megfertőzhet (Zsid 12:15). Ez kiégéshez, elbukáshoz vezethet. Amikor nem a hit szemével nézzük az istentelen világot, környezetünket, az irigységnek, önsajnálatnak helyet adva, a keserűség és kétségbeesés hálójába kerülhetünk. Az ilyen állapotban levő ember a közösséggel is meghasonlik. Hiábavalónak tekinti a közösséghez való tartozást, az Úr szolgálatát. Nincs öröme az összejöveteleken. Kritikusan szemlél mindent és mindenkit. Elmaradozik, a szakadás és árulás útjára lép.
Szoktál-e választ adni, amikor ő kérdez? Ott, az ő jelenlétében isteni látást kapsz a képmutatásról és a képmutatók sorsáról. Erőt, bátorságot kapsz a szolgálat folytatására. Védelmet, szabadítást és az örök életre való megtartást.
Péter István
