Igehely: Kol 2:8–15; Kulcsige: Kol 2:12 „A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.”
Krisztusba vetett hitünk által felismerjük, hogy bűnösök vagyunk, és emiatt halállal fogunk lakolni. Aztán a Krisztusba vetett hitünk arról szól, hogy bűneink büntetését az Úr Jézus magára vállalta, amikor meghalt helyettünk.
Igehely: 1Pt 1:3–7; Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”
Élő reménységünk van arra, hogy minden elképzelést felülmúló világnak leszünk a részesei az utolsó napon. Az Úr Jézus, aki meghalt és feltámadt, elment, hogy a mennyben készítsen otthont nekünk.
Igehely: Róm 8:9–11; Kulcsige: Róm 8:11 „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.”
Amikor őszinték vagyunk magunkhoz, akkor folyton szembesülünk azzal, hogy nem tudunk úgy beszélni, viselkedni, reagálni, ahogyan szeretnénk, ahogyan a Szentlélek tanítja nekünk a Bibliából. Ebbe sokszor belefáradunk, és elkönyveljük, hogy ez olyasmi, ami nem is sikerülhet itt a földön.
Igehely: Lk 24:36–49; Kulcsige: Lk 24:41 „Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?”
A hitetlenkedéssel bizonytalanság, szorongás és félelem jár együtt. A feltámadt Megváltó első szava a megrémült tanítványokhoz nem csupán a békesség kívánása volt: az isteni békesség a köszöntéssel együtt a szívükbe költözött.
Igehely: Lk 24:1–12; Kulcsige: Lk 24:5 „Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt?”
A feltámadásról szóló hiteles bizonyságtételünk hasonló az angyalok üzenetéhez: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.
Igehely: Lk 23:47-56; Kulcsige: Lk 23:52 „Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.”
Isten igéje a Gal 6:9a-ban a következőket tanítja: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el.” Az ilyen tettekre mindig szükség van, még akkor is, ha mi fáradékonyak vagyunk. Az is megtörténhet, hogy a jó cselekvése előtt mérlegelünk, megéri-e, megérdemli-e, vagy most van-e ennek az ideje?
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.