Igehely: 5Móz 14:27-29; Kulcsige: 5Móz 14:27 „A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtokrésze és öröksége, mint neked.”
Az ember, főleg míg fiatal, hajlamos a felejtésre. Szereti az életet, élvezettel tölti napjait, gyönyörűséget merít abból, amit birtokol. Örvendezik annak, amit megkíván, és jól él munkájából. Isten ajándéka ez is. De helytelenül sáfárkodik azzal, amit kapott, és közben elfeledkezik arról, akinek nincs. Az ilyennek észhez kell térnie, hogy el ne szakadjon tőle az Úr Lelke.
Prédikátorra van szüksége, hogy segítsen rajta. Emlékeztesse ekképpen: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!” Isten a prédikátort tanítónak, őrállónak szánta. „Népem megvizsgálójává, kutatójává rendeltelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét”, mondja a prófétának. Az ilyen látja a láthatatlant, számba tudja venni azt is, ami nincs, ily módon figyelmeztetve mindenkit, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Végveszély, ha a népnek nem csak apraja-nagyja adta magát nyerészkedésre, hanem prófétái, papjai is mind hamisságot művelnek.
Hogy ebbe a kísértésbe ne essen, hadd arasson hát a lévita is földi javainkból, ha nekünk oly sok lelki javakat vetett.
Tóth Miklós
Egymást szívből szeressétek!
Igehely: 1Pt 1:22-25; Kulcsige: 1Pt 1:22 „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek.”
A korábban említett tények olyan igazságok, amelyek az egységet kimunkálják, erősítik és megtartják. Amikor ezt az igazságot rövid ideig nem hisszük, vagy a követeléseinek nem engedelmeskedünk, az igazi egységet felváltja a képmutató testvérszeretet. Valami felületes, érdekből eredő, önszolgáló, hervadó, tisztátalan állapot. A lelkiekről és a maradandókról levettük a tekintetünket, a testvérszeretetben nem tartottunk ki. Magunkat szeretjük, és valami testi elégtételt, gyönyörködést, dicsőséget kívánunk, bát tudjuk, hogy ez mulandó, megszárad, mint a fű, elhull, mint a virág. Átmeneti emberi sugallatra hallgatunk, nem az Úr beszédére, amely megmarad örökké.
Ha az egység megromlott, a megoldás a megtérés és a megtisztulás. A romolhatatlan mag, amelyből újjászülettünk, romolhatatlan gyümölcsöt fog teremni. Emlékeztet a beszédre, amelyet hirdettek nekünk. Akaratunkat visszatereli a helyes mederbe.
Szívleljük hát meg a beszédet, megtisztítva lelkünket, engedelmeskedve az igazságnak, gyakorolva a tiszta szívből eredő szeretetet. Az majd sok egységromboló bűnt elfedez.
Tóth Miklós
Új hozzászólás