Igehely: 2Kor 9:6-7; Kulcsige: 2Kor 9:7 „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«.”
Isten a teremtő, nincs teremtmény, amely rejtve volna előtte, mindenki mezítelen és fedetlen a szeme előtt. Mivel Ő adott mindent, neki kell majd számot is adnunk sáfárságunkról. Ha a jókedvű adakozót szereti, vizsgáljuk meg lelkünket, mert hallottunk olyanokról, akik nem jókedvvel adakoztak, és meg kellett látniuk, mennyire nem szereti azt az Isten.
Érdekes az a szócska, hogy előre. Lehet, hogy első gondolatra, az elején Anániás és Safira is azt döntötték el szívükben, hogy az egész ajándékot odaadják. Aztán kedvük hanyatlott, szívük megváltozott, döntésüket meggondolták, ráadásul kényszerűségüket is próbálták leplezni, hazudva a Szentléleknek. Éreztünk már ilyen szívváltozást?
Ezt a változást tapasztalhatta Pál is a korinthusiak részéről: az elején eldöntötték, hogy adnak, aztán ahány vasárnap eltelt úgy, hogy hiába várták Pált, nem érkezett meg, annyiszor nyúltak a zsebükbe, és vettek vissza az adományból. Mi maradhatott az előző készségből egy év után? Érdemes volt vele dicsekedni?
Adakozzunk helyesen, mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Tóth Miklós
Krisztusban nincs zsidó, sem görög
Igehely: Gal 3:23-29; Kulcsige: Gal 3:28 „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.”
Nemcsak egy Úrnak vagyunk a szolgái, hanem egy Atyának vagyunk a fiai is. Ez még közelebb visz egymáshoz minket, még jobban meg kell, hogy erősítse bennünk az egység tudatát, elvárását, utána való vágyunkat. Egy nevet viselünk, egy örökség van félretéve számunkra: az áldás. Krisztusnak egy üdvösségruhája van, egy igazság palástját terítette ránk. Ezt az egy Krisztust öltöttük magunkra.
Ha Krisztus utódai vagyunk, akkor Ábrahám utódai is. Ígéretek letéteményesei. Ábrahámmal egyek a hitben, aki hit által remélt utódot, maradandó nevet, folytatólagos áldást. Olyan utódot, aki nemcsak zsidókat nemzzen, hanem más népeket is hit által, hogy benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége.
Áldást nyertél? Akkor egy vagy mindenki mással, aki áldást nyert. Mert a föld minden nemzetségéből valók csak Ábrahámban nyernek áldást. Ábrahámhoz hasonlóan: csakis hit által. Hiszen arra hívattunk el, hogy áldást örököljünk. Ezért nincs zsidó, sem görög, mert mi mindnyájan egyek vagyunk a Krisztus Jézusban, benne megáldva a mennyei világnak minden lelki áldásával.
Tóth Miklós
Új hozzászólás