Igehely: Zsid 13:14-16; Kulcsige: Zsid 13:15 „Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.”
A teremtő Úr kiválaszt, megvált és megszabadít egy népet: fiakat a messzeségből, leányokat a föld végéről. Ezt a népet az Ő nevéről nevezik, akit dicsőségére formált és alkotott. Ők a tanúi, szolgái, akiket azért választott ki, hogy megismerjék, higgyenek benne, és megértsék, hogy előtte nem lett isten, és utána sem lesz.
Ez a nép, bár Teremtője mindennel ellátta, szívét nem földi javakkal erősíti, hanem kegyelemmel. Felismeri, hogy azoknak semmi hasznuk, hisz nem maradandók, egyedül Jézus Krisztus, Isten legnagyobb adománya ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. E nép nem engedi magát idegen tanításoktól félrevezetni, Isten dicsőítését nem parancsokban és tiltásokban keresi, hisz ezek a mulandókra tekintenek. Tekint inkább arra a magasabb rendű jogára, hogy táplálhatja szívét Jézus oltáráról, az Ő áldozatából, keresve az eljövendőt.
Aki így lemond a földiről, amit Teremtőjétől kapott, vállalva a gyalázatot azoktól, akik nem értik, miért nem él azzal, amije van, az visszaad mindent, mert viszi Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor: nevéről vallást tévő ajkai gyümölcsét. Az ilyen a jótékonyságról és az adakozásról sem feledkezik, abban gyönyörködik, ami az Úrnak tetszik.
Tóth Miklós
A testvérharc nem lehet szerencsés
Igehely: 2Krón 13:1-12; Kulcsige: 2Krón 13:12 „Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, az Úr ellen, mert nem boldogultok!”
Jézus így tanít: „Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.” Testvérek között egyetlen sorminta létezhet: bűn, megbánás, megbocsátás. Ezért a testvérharc nemcsak nem szerencsés, de talán nem is létezik.
Ha két testvér között harc keletkezik, lehet, hogy az egyik nem testvér, és ezt azzal bizonyítja, hogy nincs benne bűnbánó lélek. Izráel bűneihez hasonlókat követ el, és ezt nem látja és nem bánja: a rendelt királyt nem ismeri el, nem hódol meg Krisztus előtt. Föllázad Ura ellen. Hitvány emberek lázító közösségébe keveredik, nem a szentek közösségébe igyekszik. Az Úr szolgájának ifjúságát megveti, alázatát puhányságnak véli. Bálványaiban bízik, és azoknak szolgál, nem Istennek. Az igazság hirdetőitől elfordul, anyagi alapon választ vezetőket. Az Urat elhagyta, az Úr elhagyta őt.
Bár az Úr egy királyt és egy királyságot rendelt, talán jobb is, ha az ilyenek kiszakadnak a királyságból. „Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek” – mondja az apostol.
Tóth Miklós
Új hozzászólás