Igehely: Péld 4:1-10; Kulcsige: Péld 4:5 „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!”
Egy bölcs apa nem a saját bölcsességét adja tovább a fiának, hanem az Istentől nyert bölcsességet. Az ilyen atyai tanítás egyre ritkább mai társadalmunkban, és valljuk be, hogy a hívő családokban is sokszor hiányos a lázas rohanás és a sok halaszthatatlan tennivaló miatt.
Igehely: 1Sám 14:24-46; Kulcsige: 1Sám 14:29 „Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe!”
Az emberek iránti engedelmességnek van határa, még akkor is, ha ez gyermek és szülő vonatkozásában történik. Ha olyan dologra késztetnek, ami Isten akaratával ellenkezik, akkor nyilván nem kell azt megfogadni. Jónátán nem engedelmeskedett az apjának, mert nem tudott annak parancsáról.
Igehely: 2Móz 20: 12; Kulcsige: 2Móz 2:12 „Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.”
Ha a két kőtáblára a tízparancsolat igéit nekünk kellene elhelyeznünk, akkor az egyik táblára az Isten és az ember kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket, a másikra pedig az emberek egymás közötti kapcsolatát szabályozó rendelkezéseket vésnénk.
Igehely: Kol 2:16-23; Kulcsige: Kol 2:17 „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.”
Pál a kolosséi gyülekezetnek egy határozott, kemény levelet írt! A gyülekezet elbizonytalanodott. Mi van a hívő élet középpontjában? Emberi teljesítmény, vallásos előírások megtartása? Pál szerint mindez „magunk csinálta kegyesség”. Milyen az igazi kegyesség?
Igehely: Zsid 4:1-16; Kulcsige: Zsid 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”
Miközben a legszebb istentiszteleten vagyunk, a legjobb imaközösséget tartjuk, gondoljunk arra, hogy az igazi ünnep még hátra van. Egyszer bemegyünk Isten nyugalmába, ahol semmi nem hasonlítható ahhoz, amit most ismerünk vagy cselekszünk.
Igehely: Jn 5:1-18; Kulcsige: Jn 5:16 „Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt.”
A mai igében Jézus egy nagyon fontos kijelentést tesz: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Ez a következőt jelenti ma neked: teljesen mindegy, hogy mennyit ülsz az imaházban és az sem számít, ha hónapok óta nem voltál ott. Egyik nem ment fel, a másik nem ítél el.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.