Mindennapi áhítatok

2018. június 29., péntek

Igehely: Jak 4:8-10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

A napokban valaki feltett nekem egy kérdést: jöhet-e bárki az Istenhez? A válasz részemről, határozott igen volt. Erre az illető következő kérdése az volt, hogy akkor miért nem fogad el Isten bárkit? Pontosabban, miért nem válaszol egyformán minden ember kérdésére?

2018. június 28., csütörtök

Igehely: ApCsel 17:22-34; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”

Az emberek nagy része látszólag ma is istenfélő, akár Pál idejében az athéniek. A gond csupán az, hogy az általuk elképzelt istent félik, mert az igaz Istent sokan ma sem ismerik. A mi feladatunk, hogy Pálhoz hasonlóan, Őt hirdessük (23).

2018. június 27., szerda

Igehely: Mt 7:7-11; Kulcsige: Mt 7:8 „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”

Kérjetek, keressetek és zörgessetek! Ez Jézus hármas felhatalmazása felénk. Vajon, mit is jelent ez tulajdonképpen? Az imádság gyakorlatára buzdít Jézus ezzel bennünket. Szabad és lehet nekünk keresni, sőt kérni az Istent imában. Miért kell és lehet nekünk kérni az Istent?

2018. június 24., vasárnap

Igehely: Zsolt 63:1-11; Kulcsige: Zsolt 63:2 „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.”

Minden ember szíve mélyén ott él az Isten utáni vágy. Aki erre ráébred, és elkezdi keresni az Urat, megtapasztalja az Ő jelenlétét és szabadítását saját életében. Ez a zsoltár egy különleges esemény kapcsán született Júda pusztájában, amikor Dávid Absolon elől menekült.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).