Igehely: Jer 17:19-27; Kulcsige: Jer 17:23 „De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, hanem megmakacsolták magukat, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.”
Jeremiás korának ítéletes prófétája volt. Megdöbbentő olvasni sorait és átérezni a benne levő szeretetet és igyekezetet. Isten az utolsó pillanatban is megtérésre hívta népét Jeremiás prófétán keresztül. Sem a nép vezetői, sem a közemberek, sem a nép legszegényebbjei nem figyeltek rá.
Igehely: 2Móz 16:22-30; Kulcsige: 2Móz 16:23 „Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.”
Istent nem kötik a múlt eseményei. Őt nem kötik elvárásaink. Őt csak a saját ígérete köti (4Móz 23:29). Óvakodjunk attól, hogy Istennek egy konkrét korban tett ígéretét a saját szánk íze szerint kiterjesszünk.
Igehely: 2Móz 20:1-11; Kulcsigék: 2Móz 20:8-11 „Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.”
Jó két hónapig gondolkoztam, imádkoztam, mielőtt a nyugalom napi sorozatot elkezdtem írni. Alig van kényesebb téma napjainkban, mint ez. Igaz, a gyülekezeti éneklés még nagyobb vitákat gerjeszthet, mint a vasárnap megszentelése. Egyszóval, van bennem félelem!
Igehely: 2Tim 2:19-21; Kulcsige: 2Tim 2:21 „Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
A mindennapi életben sokszor jól jöhet egy magas beosztásban lévő emberrel való ismeretség. Pál a világ leghatalmasabb Urával való kapcsolatáról ír. Ennek az ismeretségnek két oldala van.
Igehely: Róm 10:9-17; Kulcsige: Róm 10:14 „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?”
Az ember sokszor kerül szembe olyan helyzetekkel, amelyeket egymaga nem tud megoldani. Ilyenkor a legjobb, ha segítséget hív. Ha betegek vagyunk, orvoshoz fordulunk, ha egy háztartási gép meghibásodik, akkor szakembert hívunk segítségül.
Igehely: ApCsel 19:11-20; Kulcsige: ApCsel 19:13 „Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!”
Efézusban az evangélium hirdetése nyomán csodálatosan megnyilvánult Isten munkája. Ám a „nagy ámító” igyekszik aláásni Isten munkáját azáltal, hogy megpróbálja azt utánozni, és azáltal megtéveszteni az embereket. A farkas báránybőrbe öltözik.
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).