Igehely: Jn 14:1-14; Kulcsige: 14:1 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!”
Ha az ember nem ismeri a jövőt, vagy egy bizonytalan esemény előtt áll, a lelkét elönti a kétség és félelem, amit egyszerűen csak nyugtalanságnak hívunk. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy félelmeink alaptalanok voltak.
Igehely: Jn 13:31-38; Kulcsige: 13:34 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”
A zsidóknak adott törvények között már rég ott szerepelt ez a parancsolat is: „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:2)! De akkor mi volt új Jézus parancsában? Az, amit hozzátett, hogy ahogy Ő szeretett minket, úgy szeressük mi is egymást.
Igehely: Jn 13:21-30; Kulcsige: 13:21 „Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem.”
Júdás árulása abban állt, hogy felcserélte Krisztus személyét valami kézzelfogható értékre. Azt gondolnánk, hogy ma ezt mi nem tudnánk megtenni, mintha az árulásnak ez a formája már nem fenyegetne bennünket.
Igehely: Jn 13:1-20; Kulcsige: 13:8 „Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”
Ha egész nap papucsban vagy szandálban járunk, még az aszfaltozott úton vagy kövezett járdán is nehéz lenne egy egész nap után megőrizni lábunk tisztaságát. Mennyivel nehezebb ez egy vidéki, poros földúton!
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: 12:50 „Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”
Az Úr Jézus Krisztus szerint az örök élet feltétele a benne való hit: „aki hisz énbennem” – mondta a sokaságnak. Tehát, az embernek hinnie kell Őbenne, mint aki maga Isten és egy az Atyával: „Higgyetek bennem, hogy én az Atyában vagyok...” (Jn 14:11).
Igehely: Jn 12:27-43; Kulcsige: 12:43 „Mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”
Nagyon könnyen változik a világ és benne az emberek. Ma lehet valaki nagyon népszerű, de holnapra már el is feledik. Ilyen az emberektől kapott dicsőség: egyszer fent vagyok, máskor lent.
Igehely: Ef 5:6–17; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Pál a rész elején arra utasít, hogy legyünk Isten gyermekei, akik szeretetben élnek, és felhagytak a korábbi bűnös életvitellel. Óv attól, hogy a bűnnel megalkudjunk, elnézzük vagy megmagyarázzuk. Ezt üres beszédnek nevezi, ami engedetlenség Isten igéjével szemben. Ezekért haragszik Isten, és ítélettel sújtja azokat, akik így tesznek.