Igehely: Mt 8:28-34; Kulcsige: Mt 8:32 „Ő pedig ezt mondta nekik: «Menjetek!» Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.”
Az egész Bibliában kitűnik Isten, valamint Jézus Krisztus szavának végtelen hatalma és ereje. Például a teremtéskor Isten szólt: „Legyen világosság!” és azonnal világosság lett. Azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus az örökkévaló Ige, aki Istennél volt. Ezért az Úr Jézus szavai is ugyanilyen hatalmasak és azonnal megvalósulnak. Jézus legtöbbször röviden beszélt, szinte szavakban, de nagy hatalommal.
A kapernaumi százados is azt mondta az Úr Jézusnak: „Csak szólj egy szót és meggyógyul a szolgám.” (Mt 8:8) A sorvadt kezűnek azt mondta: „Nyújtsd ki a kezedet!” és azonnal meggyógyult. (Mt 12:13) A két vaknak is azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” és megnyílt a szemük. (Mt 9:29)
Ebben az igeszakaszban az Úr Jézus azon az úton ment, amelyen mások féltek járni, de neki a 32. vers szerint csak egy szavába került: „Menjetek!” és a démonok futva menekültek. A két gadarai férfi pedig teljesen megszabadult. Rajtam is csak az Ő szava segített, enyém lett az igazi szabadság és gyógyulás.
Drága olvasóm, hidd el, rajtad is csak az Ő hatalmas szava segíthet. Milyen jó a legszebb ruhában Jézus lábainál ülni, majd elmenve hirdetni az Ő hatalmát mindenkinek. Az Úr Jézus azért jött, hogy megmentse az elveszetteket, még a súlyosan megterhelteket is van hatalma feloldozni. A 34. versben még van egy szörnyű kérés. Arra kérték az Urat, hogy távozzék el az Ő határuktól. Jézus elment, de nem olvassuk azt, hogy valaha visszament volna. Jobban szerették a disznókat, mint az Urat. Aki ilyet mer mondani Jézusnak, az majd egyszer azt fogja hallani: „Távozzatok tőlem!” (Mt 25:41)
Inkább mondjuk azt: „Térj be hozzám, Uram, soká voltál már künn / Szívem kicsiny hajlékában enyhítsed bánatim / Szegény vagyok és vak, elfog a félelem, / Te hatalmas vagy és gazdag, kegyelmed végtelen /Térj be hozzám, szívem mást nem kíván.” (Karénekek 166)
Kedves olvasó testvérem! Eljutott-e már hozzád is Jézus Krisztus szavának hatalma? Ha igen, tudnál-e segíteni másnak is, hogy átélhesse ezt?
Szabó Mihály
Imaáhítat: Imádkozzunk világszerte élő, magyar ajkú baptista testvéreinkért, hogy hitüket és magyarságukat meg tudják őrizni! – Ef 1:16
Bibliaóra: A reménység eredménye – Jer 17:5-14 (Jer 17:7)
Boldogok az irgalmasok
Igehely: Mt 5:7, 2Sám 9:1-13; Kulcsige: Mt 5:7 „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”
Csodálom, hogy mennyire összetartoznak és függőviszonyban vannnak egymással Jézus boldogmondásai. Minden a lelki szegénység állapotának felismerésével kezdődik. Ezek az emberek azért boldogok, mert felismerik Istenre utaltságukat. Sírnak saját és nemzeti vétkességük miatt, szelídséggel elismerik, és megvallják hibáikat, majd szellemi éhséggel keresik Isten igazságát, hogy aztán a felebaráti szeretetre, az irgalmasságra törekedve éljenek. Mi is az irgalmasság? Szerintem szótári magyarázat nélkül az irgalom meg nem érdemelt szeretet, könyörület.
Dávid király ezt az irgalmat szeretné gyakorolni Méfibósettel, Saul leszármazottjával, Jonatán igazi barátjáért. Ebben az igeszakaszban Méfibóset személyében megtalálom saját magamat is, hiszen a Mennyei Atya ilyen meg nem érdemelt kegyelemben részesített engem is az Úr Jézusért. Dávid néven szólítja Méfibósetet és elhozatja Lódebárból - ami azt jelenti: semmirekellő hely- a királyi udvarba, Jeruzsálembe. Milyen nagy különbség van a két hely között: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból, lábamat sziklára állította”. (Zsolt 40:3). Az az Ige is eszembe jut, hogy: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43:1) Micsoda különbség! Azután a királyi asztal mellé ültette a királyfiakkal együtt. Királyi ételek, italok, ez vár mireánk is. „De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva veletek a szőlőtőkének ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában”. Ez valóban meg nem érdemelt kegyelem. Az asztaltól lefele már nem látszik semmi sántaságunk.
Azt is jó volt hallani Méfibósetnek, hogy visszakap minden birtokot, amit elveszített. A Sátán, a bűn minden gazdagságot elrabolt tőlünk, még azt is, hogy jogunk legyen az Élet fájához. Jézus Krisztus ezt visszaszerezte nekünk. Hogyne borult volna le Méfibóset Dávid előtt? Ma este gyere, boruljunk le mi is hálás szívvel a mi Jézus Krisztusunk előtt.
„Az Úr irgalma végtelen, / Ezt folyton érzem én, / Habár nincs semmi érdemem, / Ő mégis hord kezén.” (HH 71/1)
Szabó Mihály
