Mindennapi áhítatok

2018. november 20., kedd

Igehely: 1Kir 3:1-15; Kulcsige: 1Kir 3:7 „Most pedig, Uram, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz.”

Dávid király immár megöregedett, és újabb vezetőre van szüksége Izráelnek. Úgy tűnik, Isten nem bánta meg, hogy Dávidot fiatalon tette királlyá, mert most az ugyancsak fiatal Salamont helyezi trónra. Isten újra nem az emberi számításokat veszi figyelembe, amikor munkatársat keres magának.

2018. november 19., hétfő

Igehely: 1Sám 17:31-47; Kulcsige: 1Sám 17:33 „De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harchoz szokott ember ifjúkora óta.”

A hívő ember hitének mértéke nem mindig arányos az évei számával. Jézus arra tanít minket, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek; és az egyik dolog, amire ez vonatkozik, éppen az a tiszta, félelmek és számítgatások nélküli hit, amivel a gyermek elhisz dolgokat, megbízik a szülei szavában.

2018. november 18., vasárnap

Igehely: 2Sám 6:1-5; Kulcsige: 2Sám 6:1 „Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait, harmincezer embert.”

Az elmúlt évtizedekben nagyon gyors ütemű változás történt világunkban. A technológiai forradalom és az internethez való könnyed hozzáférés olyan környezetet és világszemléletet hozott magával, ami az új generációt lényegesen eltávolíthatja szüleik korosztályától.

2018. november 17., szombat

Igehely: 2Kor 4:17-18; Kulcsige: 2Kor 4:17 „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.”

A földi életet több szempontból, többféleképpen lehet értékelni. Például, Mózes az Isten embere azt mondja a 90. Zsoltárban, hogy Isten előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, és mint egy őrjárási idő éjjel (4). Gyorsan elmúlnak éveink, mintha repülnének (10).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”

Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.