Mindennapi áhítatok

2019. február 14., csütörtök

Igehely: 1Jn 4:7-19; Kulcsige: 4:16 „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”

Előfordul, hogy házastársak között is meghidegül a szeretet. Ez általában akkor fordul elő, ha túl sok időt töltenek külön vagy távol egymástól. Sajnos olyat is látni, hogy ugyan egymás mellet élnek, de nem élnek együtt.

2019. február 13., szerda

Igehely: 1Kor 7:2-11; Kulcsige: 7:5 „Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”

Csakis a házasság keretei között élhető meg egészségesen a testi egyesülés öröme, gyönyöre úgy, ahogy Isten is azt eltervezte. A Biblia szerint minden házasságon kívüli szexuális kapcsolat paráznaságnak minősül.

2019. február 12., kedd

Igehely: Jak 4:1-12; Kulcsige: 4:8 „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”

Egy keresztyén házasságban is természetesen megjelennek a problémák, és ezekből kifolyólag konfliktus állhat elő. Ez még nem tragédia, mert minden feszültséget fel lehet oldani, ha Isten igéjére figyelünk.

2019. február 9., szombat

Igehely: Jn 9:35-41; Kulcsige: 9:41 „Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

A kiközösítés napjainkban is téma, akárcsak a befogadás. Megváltó Urunk maga is tapasztalta saját népe részéről a be nem fogadás, a kiközösítés borzalmas érzését. „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” Ő együtt érez az üldözöttekkel, a hitükért szenvedőkkel.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Zsolt 103:13–18; Kulcsige: Zsolt 103:17 „De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is.”

A legkorábbi felmenőm, akiről tudok, 1721-ben települt be Magyarországra egy evangélikus közösséggel együtt, és a közösség vezetőjének, lelkipásztorának a lányát vette feleségül. Állítólag igehirdető és presbiter is volt, sőt a családunk elmúlt 300 évében, ami dokumentálva van, több hozzá hasonló istenfélő utódja lett neki. Előfordul nálunk nagycsaládi találkozókon, hogy velem együtt 6-7 lelkipásztor is jelen van.