2018. január 20., szombat

DÉLELŐTT | 
Jót tenni mindig szabad

Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:9 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?”

Mai igénk nem idői, hanem tárgyi kapcsolatban áll a tegnapival (nem ugyanazon a szombaton történt, mint amaz). A zsinagógában a sorvadt kezű beteg láttán a farizeusok és írástudók – ismerve Jézust – előre számoltak azzal, hogy a szombat ellenére gyógyítani fog, és ezzel az ő felfogásuk szerint megszegi a szombattörvényt.

Jézus Krisztus tisztában volt gondolataikkal. Érdemes megfigyelnünk, hogy a gyógyítást megelőzően feltett kérdése élesen világít bele a farizeusi kegyesség sivárságába. A farizeusoknak ugyanis eszükbe sem jutott, hogy akinek megvan az ereje és lehetősége a másik emberen való segítésre, és pusztán a szombat miatt nem segít, az nem megszentelte, hanem kegyetlen kegyességével megszentségtelenítette a szombatot. Nem csoda, ha erre a hihetetlenül tiszta, találó, de éles diagnózisra Jézus ellenfelei eszüket veszítették, és a józan érvek helyett az erőszak útjára igyekeztek lépni: akit képtelenek voltak meggyőzni, azt el akarták tenni láb alól.

Mi fontosabb számodra: vallási előírások merev betartása, vagy segíteni a bajba jutottakon? Milyen jót tehetnél másokkal a mai nap folyamán?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Mindenki forrása

Igehely: Zsolt 87

Sion hegye, Isten városa, Egyiptom, Babilónia, Filisztea, Tírus, Etiópia – a Zsoltáros számára ez jelentette az ismert világot. Mi tudnánk még folytatni a listát, sokáig. Töredezett világban élünk: mindenkinek van egy kis sarka, élettere ezen a nagy bolygón, amit nekünk formált a Teremtő. Visszatetsző, amikor valaki azt képzeli – netán el is mondja, hogy országa, vagy éppen személye körül forog a világ; hogy hozzá kell másoknak igazodni (ha jót akarnak). Természetesen hatalmasat nevetünk az ilyeneken.

Egészen más a helyzet, ha Isten mondja ezt valamiről. Isten városa, Sion lehet kicsiny, eltörpülhet Egyiptom és Babilónia mellett – valahogy mégis ott van a szülőhazája a népeknek (6). Valahogy onnan táplálkoznak mindannyian: „minden forrásom belőled fakad” - éneklik az ószövetségi bizonyságtevők. Nekünk is van miről énekelni. Énekeljünk mi is! Például ezeket: „... e forrás ered Golgotán... Egy forrás van, mely bűntől megtisztít...” Csak egy forrás – s ez mindenki forrása.

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”

Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?