Igehely: Jn 14:18-24; Kulcsige: 14:23 „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.”
Egy apa megkérte fiait, hogy menjenek és dolgozzanak a szőlőskertbe. Az egyik ezt mondta neki: Nem megyek, de később mégis elment. A másik ezt felelte: Megyek, de nem ment. „E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát?” (Mt 21:32) Tudjuk a választ!
Igehely: Jn 14:1-14; Kulcsige: 14:1 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!”
Ha az ember nem ismeri a jövőt, vagy egy bizonytalan esemény előtt áll, a lelkét elönti a kétség és félelem, amit egyszerűen csak nyugtalanságnak hívunk. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy félelmeink alaptalanok voltak.
Igehely: Jn 13:31-38; Kulcsige: 13:34 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”
A zsidóknak adott törvények között már rég ott szerepelt ez a parancsolat is: „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:2)! De akkor mi volt új Jézus parancsában? Az, amit hozzátett, hogy ahogy Ő szeretett minket, úgy szeressük mi is egymást.
Igehely: Jn 13:21-30; Kulcsige: 13:21 „Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem.”
Júdás árulása abban állt, hogy felcserélte Krisztus személyét valami kézzelfogható értékre. Azt gondolnánk, hogy ma ezt mi nem tudnánk megtenni, mintha az árulásnak ez a formája már nem fenyegetne bennünket.
Igehely: Jn 13:1-20; Kulcsige: 13:8 „Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”
Ha egész nap papucsban vagy szandálban járunk, még az aszfaltozott úton vagy kövezett járdán is nehéz lenne egy egész nap után megőrizni lábunk tisztaságát. Mennyivel nehezebb ez egy vidéki, poros földúton!
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: 12:50 „Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”
Az Úr Jézus Krisztus szerint az örök élet feltétele a benne való hit: „aki hisz énbennem” – mondta a sokaságnak. Tehát, az embernek hinnie kell Őbenne, mint aki maga Isten és egy az Atyával: „Higgyetek bennem, hogy én az Atyában vagyok...” (Jn 14:11).
Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.