Mindennapi áhítatok

2019. augusztus 10., szombat

Igehely: Róm 2:1-4; Kulcsige: 2:3 „Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?”

Pál ezekben az igeversekben leleplezi azt az emberi gyarlóságot, miszerint hajlamosak vagyunk mindenkit bírálni, csak önmagunkat nem. Miközben másokat keményen megítélünk, magunkkal szemben engedékenyek vagyunk.

2019. augusztus 9., péntek

Igehely: Róm 1:26-32; Kulcsige: 1:28 „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik.”

A legszörnyűbb hazugság Isten igazságának hazugsággal való felcserélése. Ezért hamis a bálványimádás, hiszen benne a teremtményt imádják a Teremtő helyett.

2019. augusztus 8., csütörtök

Igehely: Róm 1:19-25; Kulcsige: 1:21 „Mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.”

A pogányok sötétsége annak tulajdonítható, hogy gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Itt nem csupán arról van szó, hogy tudatosan rosszat tesznek, hanem előre elhatározzák, hogy önmagukért élnek, nem pedig Istenért vagy másokért.

2019. augusztus 7., szerda

Igehely: Róm 1:16-18; Kulcsige: 1:16 „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Rómaiakhoz írt levél az ember megváltásának útját mutatja be, ami egyedül a hit által valósul meg. A levél témája a hitre jutás, amely az evangélium megismerése és elfogadása által történik.

2019. augusztus 5., hétfő

Igehely: Róm 1:8-10; Kulcsige: 1:9 „Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok.”

Az imádságnak fontos szerepe van az Istennel való kapcsolatunk elmélyítésében. Éppen ezért meg kell tanulnunk helyesen imádkozni. Ahogyan a tanítványok kérték, nekünk is kérnünk kell a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy tanítson minket imádkozni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A ke­le­ti kul­tú­rá­ban, Lu­kács ide­jé­ben az em­be­rek­nek nem volt órá­juk, így a pon­tos­ság is­me­ret­len fo­ga­lom volt náluk. Ami­kor a ház ura el volt utaz­va, a szol­gák vár­ták a vissza­jö­ve­te­lét. Mi­u­tán az ott­hon ma­radt asszo­nyok és gye­re­kek el­fo­gyasz­tot­ták ele­de­lü­ket, a szol­gák min­dig fél­re­tet­tek egy részt az ele­del­ből arra az eset­re, ha uruk meg­ér­kez­ne. Es­té­re a ház népe nyu­ga­lom­ra tért, de a szol­gá­nak ébren, szol­gá­lat­ra ké­szen kel­lett vár­nia urát.

Amint a szol­ga várja haza urát, ak­kép­pen kell ne­künk, hí­vők­nek, vár­nunk vissza az Úr Jé­zust. Ho­gyan le­he­tünk ké­szen az ő jö­ve­te­lé­re?