Igehely: Zsolt 71:1-24; Kulcsige: 71:24 „Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.”
A szavaink erejéről szóló heti sorozatban sok negatív dologról volt szó. Mi lenne méltóbb, minthogy Isten dicsérete jellemezzen minket? Az Ő igéje és munkájáról szóló bizonyságtevés legyen ajkunkon. Emellett pedig embertársainkról pozitívan, építően és méltánylóan beszéljünk.
Igehely: Ef 4:25-32; Kulcsige: 4:25 „Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.”
Az Ige felszólít bennünket, hogy „vessük le a hazugságot”, mondjunk mindig igazat felebarátunknak. A Sátán a hazugság atyja, aki a bűnös embert hazugsággal és hazugságban tartja. Krisztus követőjét azonban igazság, egyenesség, a valóság és igazság melletti kiállás kell, hogy jellemezze.
Igehely: Zsolt 15:1-5; Kulcsige: 15:3 „Nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára.”
Dávid az istenfélők tulajdonságai közé sorolja, hogy azok nem rágalmaznak beszédükkel. Rágalmazás az, amikor valaki hazugságot, féligazságot mond rosszindulattal, vagy túloz valamilyen dologban felebarátjával kapcsolatosan.
Igehely: Ézs 59:1-8; Kulcsige: 59:3 „Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.”
Egy ószövetségi bűnlista áll ellőttünk. A felemlített bűnök között az álnok beszéd is megtalálható. A bűnfelsorolás azonban egy fontos tanítással van bevezetve: Nem tapasztalhatja meg Isten segítségét és a vele való közösséget az, aki bűneihez ragaszkodik – a bűn elválaszt Istentől.
Igehely: Péld 26:24-28; Kulcsige: 26:28 „A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.”
A rosszindulatú beszéd ártalmassága az ember ősi, ugyanakkor állandó megtapasztalása. Amikor az ember nem elég erős ahhoz, hogy öklével vagy fegyvereivel ártson, beszédéhez folyamodik. Több, beszéddel kapcsolatos bűn van itt felsorolva. Ezek mind a bűnös természet megnyilvánulásai.
Igehely: Mk 11:27-33; Kulcsige: 11:32 „Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt.”
Izráel vezetői nagyon közel kerültek a Jézussal kapcsolatos nagy kérdéshez: Kicsoda valójában Ő, és mit cselekszik? Képmutatásuk miatt, amit politikai és vallási érdekeik diktáltak, nem akarták kimondani, amit tudtak Jézusról.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?