Igehely: Mk 16:15–16,20; Kulcsige: 16:20a „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt.”
„Úgy tekintem az egész világot, mint az én parókiámat; olyan értelemben természetesen, hogy bármely részén vagyok is: illőnek, helyesnek és kötelességemnek tekintem, hogy mindenkinek hirdessem az üdvösség örömhírét, aki hajlandó meghallgatni.
Igehely: Zsid 11:1-3; Kulcsige: 11:2 „Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.”
Észrevenni és fogadni azokat a testvéreket, akik az Úr népéhez tartoznak - ez a felszólítás felénk. Ilyenkor nyáron nagyobb a mozgásterünk. Engedünk természetes vágyainknak, hogy járjunk eddig nem látott helyeken, nyaraljunk, utazzunk.
Igehely: 1Pt 3:8-17; Kulcsige: 3:15 „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”
A keresztyén életünk szépsége: megfelelni Isten elvárásainak. Isten igéje magas mércével hozakodik elő minden egyes alkalommal életünkre nézve.
Igehely: 2Tim 1:16-18; Kulcsige: 1:18b „És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.”
Onéziforoszról nem sokat ír az Ige. Mindössze ez a néhány vers szól róla. Annyit azonban tudunk, hogy kitart az evangélium ügye és az Úr szolgája mellett. Az igében világos utalás történik az efézusi viszontagságokra. Rómában is buzgón keresi az apostolt, mert a szíve egybeforrt vele.
Igehely: ApCsel 11:19-30; Kulcsige: 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”
Isten Lelke felszámolja a berögződött előítéleteket. Testvér lesz a zsidó és görög, magyar és cigány. Az István miatt támadt üldözést az Úr az evangélium ügyének javára fordította. Az evangélium eljut Samáriába, majd az antiókhiai görögökhöz is.
Igehely: Mt 26:51-57; Kulcsige: 26:53 „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?”
Menekülnénk a szenvedéstől, s ha benne vagyunk, kétségbeesetten kapkodunk segítségért. Ezért is követendő az Úr Jézus magatartása. Megalázta magát, engedelmes volt a halálig. Végigjárta a szenvedés útját. Akikkel csodákat tett, rátámadtak. Tanítványai, akik látták életét, elfutottak.
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?