Igehely: Gal 1:6–12; Kulcsige: Gal 1:9 „Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”
Milyen jó volt tegnap délelőtt Pál thesszalonikaiaknak írt dicsérő, örvendező szavait olvasni, mely szinte túlcsordul a szeretettől. A gyülekezet iránt érzett szeretet ugyanaz, de most megismerhetjük a gyötrődő, szenvedő, dorgáló Pált. A galaták elfordultak a kegyelem Istenétől. Visszatértek a rabságba, a törvény hatalma alá. „Hiszünk Jézus Krisztusban, de egy nagyon fontos kiegészítést hozzáadunk. Így lesz teljes, világos, érthető.” – hangzik a tévtanítók ajkáról. Igen, a tanokat, az elméleteket lehet fejleszteni, lehet hozzáadni, de az Isten kegyelme teljes. Nincs, mit hozzátenni. Elvégeztetett. Az örömhír eltorzítása a gyülekezet megzavarását is maga után vonja. Zűrzavar, amiben egy pillanatra meg kell állni, és tisztázni kell a gyülekezet viszonyát a tévtanítókhoz: embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?
Nem a nagyszerű szónoki adottságok, az igehirdető népszerűsége, a remekül felépített istentiszteleti alkalom hitelesíti az üzenetet. Az evangélium egy ingyenes, meg nem érdemelt kegyelem. Aki ettől az üzenettől eltér – még én is, vállalja Pál – tévtanító!
Fodor István
A növekedés eszközei
Igehely: 1Kor 3:5–9; Kulcsige: 1Kor 3:6 „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.”
Gondoltál-e már arra, kedves testvérem, hogy a gyülekezeted egy olyan kert, amelynek gyümölcsöt kell teremnie? A gyülekezetben a szolgálat nem más, mint a talaj előkészítése, a vetés, az öntözés, majd a betakarítás. Pál a gyülekezeti szolgálatok pontos értékelését adja ebben a gyémánt tömörségű mondatban. Bármilyen gondos kertész volt Pál és Apollós, a növekedést, az áldást Isten adta, tehát személyük jelentéktelen. A korinthusiak tévedtek, amikor az eszközöket, a szolgákat a Mester szintjére emelték.
Ugyanakkor a szolgálatok különbözőségét is megemlíti Pál. Fogadjuk el, hogy az Isten kertjében különböző feladatok vannak, de mindegyikre szükség van, egyetlenegy ember sem képes elvégezni minden munkát. Nincs versengés, hiszen a cél ugyanaz: „Aki ültet, és aki öntöz: egyek.” Nincs elszigetelt szolgálat, mindenkire szükség van, mint a test tagjaira. Nem az a fontos, hogy ki milyen feladatot végez, hanem az, hogy Isten előtt meg tudjon majd állni, mint jó és hű szolga.
Fodor István
Új hozzászólás