Igehely: Mt 15:21-28; Kulcsige: 15:28 „Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.”
Az Úr Jézus földi szolgálatának eseménydús időszakaiban figyelt arra is, hogy Atyjával és tanítványaival is töltsön meghitt időt, mellőzve a sokaságot. Nem volt könnyű olyan helyet és időszakot keresni, amely ezt a célt szolgálta volna.
Igehely: Ézs 40:1-5; Kulcsige: 40:1 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.”
Izráel a nagyhatalmak harcában győzedelmeskedhetett volna Isten oldalán, de legyőzetett, mert a nagyhatalmak oldalára állt.
Igehely: Ézs 12:1-6; Kulcsige: 12:1 „Azon a napon ezt fogod mondani: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvigasztaltál.”
Prófétái által Isten gyakran hívta megtérésre tőle elfordult népét. Ézsaiás által Isten előre figyelmeztette Izráelt a fogságra, mely bűnei következménye volt (Ézs 9:7-11), majd a megtérés pillanatát is kilátásba helyezte. A 12.
Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 5:1 „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”
Az ember földi életének egyik alapvető szükséglete egy hely, ahol otthon tudhatja magát, és egyik legértékesebb kincse a teste. Nagyon sok egyéb áldása az emberi életnek a fizikai állapottól és a családi légkörtől válik függővé.
Igehely: 2Kor 1:3-7; Kulcsige: 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.”
Az apostoloktól kezdve már az első század keresztyéneinek nyomorúságban volt részük. Üldöztetéseket szenvedtek el a zsidóság részéről már a gyülekezet megalakulása utáni napokban, megvetést a pogányok, később pedig nagyon szigorú ellenszegülést az államhatalom részéről.
Igehely: Zsolt 119:25-32; Kulcsige: 119:28 „Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!”
Az örök létre teremtett ember fizikai és szellemi részből áll. Ebben a földi létben a kettő együtt létezik, ilyen értelemben is igaz, hogy életem a porhoz tapad – ahogyan mondja a zsoltáríró. Kölcsönösen hatással van egyik rész a másikra.
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.