Igehely: Zsolt 130:1-8; Kulcsige: 130:1 „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!”
Mélység. Sokszor letagadjuk, ha ott vagyunk. Nem szeretjük mutatni, nem szeretünk beszélni arról, hogy baj van. A zsoltáros őszinte. Beismeri, hogy a mélységben van. Nem titkolja, nem kerüli ki az igazságot, hanem őszintén bevallja „A mélységből kiáltok Hozzád, Uram!”
Igehely: 1Móz 42:8-24; Kulcsige: 42:21 „Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.”
József álmai hosszú és nehéz évek után teljesedtek be. De akármilyen hosszúnak is tűnt ez az idő, amit Isten megmondott, azt be is teljesítette: „ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik” (Hab 2:3). Isten szava beteljesedik a maga idejében, Ő mindig betartja a szavát.
Igehely: 1Móz 4:25-26; Kulcsige: 4:26b
Ma folytatjuk heti sorozatunkat, a segélykiáltás témakörét. Ezek a versek az első segélykiáltásról szólnak. Ábel halála krízishelyzetet hozott létre. Ádám és Éva gyermekeiket, Kaint és Ábelt, hitben igyekeztek nevelni, megismertetve velük mindazt, amit tudtak és hittek Istenről.
Igehely: Zsolt 50:7-15; Kulcsige: 50:15a „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!”
Ezen a héten egy olyan gondolatkörrel foglalkozunk, amely mindenki számára szükséges. A segélykiáltás fontosságát fogjuk tanulmányozni, gyakorolni.
Igehely: Zak 14:1-21; Kulcsige: 14:9 „Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”
„Íme, eljön az Úr napja”– így kezdődik a mai rész, és mintegy újra bebiztosítja a prófécia hallgatóit, és olvasóit arról, hogy Isten ígérete nem változott, nem késik, hanem biztosan eljön. Isten a maradék győzelméről ír, arról, hogy Isten maga fog érettük harcolni, és ezért biztos a győzelem.
Igehely: Zak 12:1-14; Kulcsige: 12:10 „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”
Isten hatalmasan cselekszik Jeruzsálemmel. Megóvja őket a környező népektől, sőt a fák között lévő tüzes serpenyőhöz hasonlítja őket a próféta, amely megemészt mindent maga körül. A legnagyobb ígéret és áldás Jeruzsálem részére az a 10. versben van összefoglalva.
Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”
Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.