Mindennapi áhítatok

2019. november 2., szombat

Igehely: Jel 21:10-27; Kulcsige: 21:27 „Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”

János apostol látomásban látja a mennyei Jeruzsálemet, ami az üdvözültek gyülekezete, a megdicsőült egyház. Egyik jellemvonása, hogy szilárd alapja, magas falai és nyitott kapui lesznek.

2019. október 31., csütörtök

Igehely: Ez 36:24-38; Kulcsige: 36:27 „Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.”

Ezékiel közli, hogy Isten új szövetséget ígér, amely konkrét dolgokat jelent. A megváltott ember nem csak kivülről ismer parancsolatokat, hanem Isten Lelke szívébe írja törvényét és a változást belülről kifele kezdi el.

2019. október 30., szerda

Igehely: Ez 33:10-12; Kulcsige: 33:11 „Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”

Az őrálló próféta figyelmeztette a népet, hogy a bűn ítéletet von maga után. De meghívást is intéz a bűn terhe alatt roskadozóknak bűnbánatra. Isten kegyelmes, megbocsátó üzenete felénk is ez – „nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen útjáról és éljen.”(11. v.)

2019. október 29., kedd

Igehely: 2Kor 3:14-18; Kulcsige: 3:16 „De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.”

Az Ótestamentum szerint lepel takarta Isten dicsőségét. A lepel ott lehet a te szíveden is, és ameddig ott van, hallod ugyan az igét, de nem érted. Hallod, hogy valaki azt mondja „Isten így vezetett...”, „ezt mondta az Úr”, vagy „...szeretem az Úr Jézust” stb.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A ke­le­ti kul­tú­rá­ban, Lu­kács ide­jé­ben az em­be­rek­nek nem volt órá­juk, így a pon­tos­ság is­me­ret­len fo­ga­lom volt náluk. Ami­kor a ház ura el volt utaz­va, a szol­gák vár­ták a vissza­jö­ve­te­lét. Mi­u­tán az ott­hon ma­radt asszo­nyok és gye­re­kek el­fo­gyasz­tot­ták ele­de­lü­ket, a szol­gák min­dig fél­re­tet­tek egy részt az ele­del­ből arra az eset­re, ha uruk meg­ér­kez­ne. Es­té­re a ház népe nyu­ga­lom­ra tért, de a szol­gá­nak ébren, szol­gá­lat­ra ké­szen kel­lett vár­nia urát.

Amint a szol­ga várja haza urát, ak­kép­pen kell ne­künk, hí­vők­nek, vár­nunk vissza az Úr Jé­zust. Ho­gyan le­he­tünk ké­szen az ő jö­ve­te­lé­re?